Csilingelő boldogsâgot igérve játszadozott benned a gondolat: "mi lenne ha csak egyszer megkóstolnâm a rózsaszín-álmokat igérő porokat?"
Az âlombol valósâg lett és lidércnyomás egy rideg hajnalra ébredve, és üvegesen áttetsző szemekkel bámultad a színes golyócskákat, ágyad mellett, a szőnyegen szétgördülve.
Az ördög vitaminja, mint egy vörösen igézö telt, puha ajak, ami csábitó csókra csalogat, selymes nyelvével körülízlel, majd előbukkan élesen metsző, acsarkodó foga; mellyel először csak a gondolataid, majd egész lényed beszippantja. Belőled pedig csak az árnyékod marad, ami szép lassan eltűnik az önvádaskodások zsákutcájában.
A hamis boldogság derűsen derengő homálya egy pókhálós-gazokkal teli sűrűbe vezet, ahol minél jobban kapálózol - élesen kiáltó hangod elnyelve a mindenség - egyre mélyebbre veszel, eltévelyedve a gáncsrengetegben. Ahol már
nincsenek útjelzők, csak hamis árnyak, bekebelező szájak, telhetetlen erőszakos mindtöbbet-akaró vágyak.
Már túl messzire jutottál, már a véged járod. Sok mindent ígértél, de még könyörögnél, hogy bárcsak teljesülhetne utolsó kivánságod: Egyetlen szippantás a tisztán friss levegőből.
Az âlombol valósâg lett és lidércnyomás egy rideg hajnalra ébredve, és üvegesen áttetsző szemekkel bámultad a színes golyócskákat, ágyad mellett, a szőnyegen szétgördülve.
Tetszett a cikk?



