Sün aludt a fa alatt.
Almafa véletlenül kiejtette kezéből a szép piros almát, pontosan szegény süni tüskéire.
Sün legszebb tüskéje bizony ki is törött, ezért a pici tüskelény roppantul megharagudott Almafára... de azért aludt tovább... csak közben haragudott rá...
Arra járt Aróka, a vörös, mindíg rosszban sántikáló...
- No - gondolta - Sün éppen kapóra jön vacsorára... könnyű préda, álmában falom föl - legalább neki sem lesz túlságosan megrázó élmény.
Almafa látta ám miben sántikál Aróka, összeszedte minden erejét, s amint a mindígrosszbansántikáló karjai alá ért, olyan almazuhatagot zúdított a nyakába, amilyet nem látott senkidesenki, mióta világ a világ.
Aróka nyakába vette a lábait, úgy futott, úgydeúgy.
Sün szépen megköszönte Almafának, hogy megmentette az életét, amikoris Almafa bevallotta Sünnek, hogy ő igazából Aróka életét mentette meg...
(ti is vigyázzatok a szálkákkal) jóéjt.
Arra járt Aróka, a vörös, mindíg rosszban sántikáló....
Tetszett a cikk?



