Az asszony hosszú évek óta, csak azon rágódott, hogy elvették az egyetlen gyermekét tőle. Egyszerűen megfosztották és az óta sem látta a kislányt.
- Hova lett Betty? – emésztette szakadatlan ez a milliószor elragozott kérdés.
Még tisztán emlékezett arra, ami közvetlenül ezután történt.
A jéghidegen rámeredő – fehérre meszelt – falak, a csúnyán megkopott vaságy, amiről óriási táblákban pergett le a sötétzöld festék. A szoba egyetlen dísze, a felette lévő polcról lelógó aszparágusz, melyről remélhette, hogy egyszer álmában belekap, és a fejére rántja cserepestől. Hányszor de hányszor bámult rá a plafonon terjeszkedő penész foltra és képzelt különböző ábrákat a helyére… Hunyorogva figyelte a zöldes-fekete csúfságot és legtöbbször egy dagadt kiskacsát látott helyette, néha pedig - ha egy kicsit megdöntötte a fejét -, még egy arc profilját is ki tudta venni belőle, egy ronda, nagyorrú férfiét.
Gyűlölt itt lenni! Undorodott ezektől az emberektől, akik összefüggéstelen kérdésekkel nyaggatták, vagy éppen okolták mások helyett.
Az a férfi… - sosem felejti el, míg él -, állandóan egy törött tükör darabkával villogott a szemekbe, a fekete hajú asszony meg egy félig égett cigarettát tartott a szájában unos-untalan. Sokszor figyelte őt, ahogy a folyosón ülve nézett maga elé, az elhamvadt csikk darab megremegett néha - vékony, égő pirosra rúzsozott – szájszélei között, mintha mondani akart volna valamit, aztán mozdulatlanul ült tovább, mint a várakozás szobra. Igen, talán várt valakit, valakit aki soha nem jött el hozzá.
Egy kövér nő állandóan botrányt okozott, mert mindent a nemi szervébe gyömöszölt. Az a sebhelyes arcú öregember pedig a zsebrádióját hallgatta teljes hangerőn, amiből persze soha egy szó, vagy dallam se szabadulhatott ki, mert a férfi megállás nélkül hangolta azt a nyomorult készüléket. És a fiatalember, azzal a hatalmas kereszttel a nyakában, fel-alá járkálva megérintett embereket és „gyógyuljmeget" motyogva tovább sétált mellettük, mintha ott se lettek volna. De ennek vége! Ő kint, azok pedig bent vannak!
- Mikor szűnik már meg ez a nyomás? – kapott fájdalmasan a homlokához, majd mintha meglátott volna valakit, akire kegyetlenül haragszik hunyorogva, száját csücsörítve, orrát felhúzva szuggerált maga előtt egy pontot.
- A kis kövér köpcös hapsi, az vitte el a kislányomat! Az átkozott dagadék, az volt a vezetőjük, nem vitás! Még volt pofája gonoszkodni velem, mintha bűnös lennék valamiben! Azért mert megvertem Bettykét? Na és, mi közük hozzá?! Más is veri a sajátját! Vérzett a feje, mert rosszul ütötte meg magát és betörte. Olyan esetlen egy gyerek, még hanyatt esni sem képes normálisan! Egyenesen neki kellett zuhannia a radiátornak, hát persze! Csakhogy ezzel is dühítsen! – sziszegte maga elé – Minek sírt állandóan?! Ő a hibás mindenért, Ő a hibás, hogy állandóan ütnöm kell, akár a lovat! Amióta a férje meghalt mindenért ingerült volt a gyerekkel, a legkisebb pisszenéséért is súlyos ökölcsapásokkal kellett bűnhődnie a törékeny kislánynak.
- De én igazán nem akartam, hogy így megüsse magát Bettyke! És most nem tudom hol a kislányom! – zokogott fel hangosan, majd mintha elvágták volna hirtelen támadt fájdalmát, csendesen hátradőlt a fotelban és elégedett mosollyal pásztázta körbe a nappalit.
- Végre itthon! Ez jó, nagyon jó! Szeretem ezt a házat, sok fiatal lakik itt!
* * *
A gyógyszerek tisztulni kezdtek a szervezetéből és egyre inkább felszínre törtek elnyomott, szinte el is felejtett szexuális vágyai. Egy alkoholistát szedett össze a sarki kocsmában mellé állt a pulthoz és megmarkolta a férfi ágyékát. Az borgőzös lehelettel felnyögött, és kéjes arccal megindult a nő után. Ezen a szinten már nincs szükség szavakra. Az asszony lakásában közösültek, majd a férfi eltámolygott tőle. A nő alsóneműt cserélt, majd elindult céltalanul sétálni a környékre.
Az élelmiszerbolt előtt ácsorgott, figyelte a délutáni jövés-menést. Egy fiatal nő állt meg mellette babakocsival. Egészen pici, egy-két hónapos csecsemő aludt benne édesdeden. Rokonszenvesnek találhatta az asszonyt, mert megszólította:
- Jó napot asszonyom! Vár valakire?
- Ööö, nem – nyögte rá az értetlenül, régen nem szólt hozzá senki már.
- Ó, akkor figyelne néhány percig a kislányomra, kérem? Tényleg nagyon sietek, csak beszaladok kenyérért! - kérlelte mosolyogva a fiatalasszony.
- Persze, csak nyugodtan menjen! Sehova sem sietek! - válaszolta és lehajolt szemügyre venni a pici lányt.
Szívesen vállalta a feladatot. Szerette figyelni az alvó gyerekeket. Megnyugodott a látványtól.
Csakhogy a baba sírni kezdett. Előbb halkan, akár egy kiscica, és a cumija után tátogott. A nő visszadugta a szájába, de a kicsi nem csitult el. Kilökte kis rózsaszín nyelvecskéjével, és egyre hangosabban, egészen kivörösödve, rekedten üvöltött már.
Az asszony egyre vadabbul erőltette a pici szájába a margarétát idéző kis cumit. A kislány pedig éppoly vadul küzdött az ellen, hogy bekapja. Biztosan éhes volt.
- Na nem! Ne ordíts már hallod? Nem bírom a gyereksírást, hé! Ne
Üvölts, ha jót akarsz! Nem hallod? Ne hisztizz nekem! - emelte ki a kocsiból a kicsit és indult vele szinte futva - a parkon át - haza.
Felvitte a lakásba, a kislány eközben egy pillanatra sem hallgatott el. A nő úgy rázta, mint egy gumibabát. Egyenesen a konyhába ment. Fél kézzel fogta a gyereket, a másikkal maximumra kapcsolta a sütőt. Letette a picit az ágyra és énekelni kezdett neki.
- Hideg van…a kicsi baba fázik…meleget kell csinálnom… - dallamtalanul üvöltötte túl a gyereksírást.
Levetkőztette a csöppséget és rátette a tepsire, azután betolta a sütőbe.
- Nem sokáig sír már a baba, melege lesz! Ez jó, nagyon jó! Jó melege lesz! Nem fázik már, melege lesz! - dudorászta maga elé.
- Csak ide ne merje dugni a pofáját a kis gonosz köpcös! Úgy sem értheti, mennyire utálom, ha hisztiznek a gyerekek! Na, most már biztosan nem fázik, mert elhallgatott végre! - csillant fel a nő szeme és kinyitotta a sütő ajtaját.
A gyógyszerek tisztulni kezdtek a szervezetéből és egyre inkább felszínre törtek elnyomott, szinte el is felejtett szexuális vágyai. Egy alkoholistát szedett össze a sarki kocsmában mellé állt a pulthoz és megmarkolta a férfi ágyékát. Az borgőzös lehelettel felnyögött, és kéjes arccal megindult a nő után. Ezen a szinten már nincs szükség szavakra. Az asszony lakásában közösültek, majd a férfi eltámolygott tőle. A nő alsóneműt cserélt, majd elindult céltalanul sétálni a környékre.
Tetszett a cikk?



