Szeretem ezt a kis boszit, noha van köztünk tizenhárom év, nagyon összeköt bennünket, hogy rokonlelkek vagyunk. Mások azt mondják külsőre se tagadhatnánk le, hogy egy tőről fakadtunk. Az biztos, hogy az életben szinte mindig ugyanazok a dolgok kavarnak fel, keserítenek el, töltenek el boldogsággal és örömmel bennünket. Például Ő is felbomlik atomjaira, szétárad a levegőbe és visszatér a testébe, hogy aztán szétrepessze a saját szívét, amikor meghajtom a kocsit, miközben mindent betölt a fülsiketítő zene.

     - Szia! Szeretlek, nagyon vigyázz magadra! - kiáltok a húgom után, aki a kapunál babrál a kulcsaival, majd beletaposok a gázba.
     Imádom ezt az érzést. A jól ismert lakótelep fényei, a parkolóban alvó autók látványa. Különösen egy ilyen jól sikerült éjszaka után tudok ennyire örülni az apró dolgoknak is.
     Lógós napom volt, felvettem Nikit és turistát játszottunk. Tudod milyen az? Leparkolsz a város szívében, csellengsz a kirakatok előtt, fagyizol, leülsz egy kávéház teraszára - de legalábbis a portál üvege mellé - és bámulod a kavalkádot. Aztán séta tovább, rábámulsz néhány érdekes házra, megállsz a máskor észre sem vett szobor mellett, és még gondolkodsz is rajta. Érdekes, másra nem jellemző békés nyugalom árad feléd mindenből, és Te ugyanezt sugárzod ki magadból. Ha marad benned szufla a "kirándulás" után, bemész egy szórakozóhelyre és beleveted magad - egy pizza után - a pörgésbe.
     Hát valami ilyesmiről szólt a mai napunk.
     Szeretem ezt a kis boszit, noha van köztünk tizenhárom év, nagyon összeköt bennünket, hogy rokonlelkek vagyunk. Mások azt mondják külsőre se tagadhatnánk le, hogy egy tőről fakadtunk. Az biztos, hogy az életben szinte mindig ugyanazok a dolgok kavarnak fel, keserítenek el, töltenek el boldogsággal és örömmel bennünket. Például Ő is felbomlik atomjaira, szétárad a levegőbe és visszatér a testébe, hogy aztán szétrepessze a saját szívét, amikor meghajtom a kocsit, miközben mindent betölt a fülsiketítő zene.
     Kikanyarodok a főútra, magam mögött hagyva a telep hangulatát, és feltépek a piros lámpáig. Most jövök csak rá, hogy lehalkítottam a zenét, amíg elbúcsúztunk és még mindig ugyanúgy szuttyog. Rákeresek a kedvenc számomra, minden cd-n hatodiknak íratom fel a favoritokat. Ez igen! 80 decibellel üvölt a tucctucc. Persze vannak, akik az eszüket játsszák így, nekem életérzés… Lüktet a csomagtartóban a mélynyomó, emeli a kocsi farát. A vérkeringésem más ritmust vesz fel, a szívem már nem is az enyém, csak visszaveri a zenét és pumpál a basszusra.
     Hoppá…ez lakott terület…kapom le a lábam a gázról, amikor az órára pillantok, de a fenekemben van egy fekete autó.
     - Ahaaaa! Szóval verseny van! - állapítom meg a visszapillantót figyelve. Akkor adjunk az adrenalinnak, záróvonal, a lámpák sárgajelzése utolsó pillanatának ezredrésze ugyan kit érdekel ilyenkor?! Sötét van, kihaltak az utcák, éjfél is elmúlt már. A zene üvölt, és remeg a szívem, magabiztosan játszom a felnőttek játékát. Olyan akár egy videojáték, egy szimulátor, csak reflex kell hozzá, semmi más.
     Úristen de jó a levegő, ahogy bevág az ablakon, hideg de már a nyár illata. A fekete kocsi jól jön, vissza hármasba, padlógáz…
     Ez az, most távolodik, négyes-ötös…egyenletesen megyek 140 körül… Juj ez a vadállat zene! Ezt nem kellett volna, most még tuti nem megyek haza, lenyomok még néhány kilométert, mert túl nagy bennem az izgalom. Már amikor kinéztem magamnak ezt a 156-os Alfát, akkor tudtam, hogy ez veszélyes üzem lesz számomra…
     Csörög a telefonom - de jó, hogy megvettem ezt a füldugós cuccot, különben ezt most nem hallanám meg, villan át rajtam -, az órára pillantok. Ki lehet az éjjel 1-kor? Zene lehalkít, telefonba egy magamra erőltetett, viszonylag nyugodt: Igen, tessék?!
     - Úristen…úristen Gini - üvölti zokogva a barátnőm - a Deni…Deni meghaaalt… karambolozott az átjárónál… nem Ő volt a hibás… bele-jött egy mikrobusz… meghalt érteeeeeed? Nem maradt belőle semmi!!!
     A lábam remegni kezd, szinte leugrok a gázról. Nem veszek levegőt, csak próbálom megérteni, amit hallottam. Az agyam irracionális összevissza-sággal dolgozik:
     - Deni… Istenem, milyen hideg lett… de éhes vagyok, pedig nem rég ettem… számlatömböt el ne felejtsem… vissza kéne már kérnem a barátnőmtől az Angyalok városát, olyan régen láttam pedig a kedvencem, be kell mennem áruért és Deniiiiii…!!!
     - Hallasz Gini? Hol vagy? Ugye nem kocsiban? - kiabál a fülembe a jól ismert hang.
     - Visszahívlak mindjárt…rögtön… - nyögöm szaggatottan, és félre állok.
     Mellettem, elszáguld a fekete kocsi…
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.