Bele az éjszakába
Eljátsszuk, hogy szerelmesek vagyunk,
egymás lelkében nyomot sem hagyunk,
csókot vált égen a csillag,
s mélyebb árkot vele kevesen írnak.
Ott állt, nem messze a pulttól, és nézegetett körbe. Tág szemmel, érdeklődve, de mégis óvatosan, nehogy valaki véletlenül elkapja a tekintetét. Néha egyet-kettőt kortyolt a pohárból, mélán, mélyen az üveg mögé révedő szemekkel. Szebb lett az elmúlt pár évben, nőiesebb, bár az arcát – főleg a szemét – figyelve még mindig előtűnt mögüle a fürkésző kislány.
Beálltak táncolni. Ismét csak óvatos mosolyokat osztogatott, fel- felbátorodva, aztán újra elmerülve kétkedő gondolataiba.
A srác már előre izzíthatott, mert igencsak vigérc jókedvvel trappolt a megemelt színpadi részen, kedvenc és kevésbé kedvenc számait a többi, alant táncoló fiatal – főként a lányok – képébe ordítva. Egy-egy vállba vagy hajtincsbe is bele-belekapaszkodott, jelezvén közeledni akarását. Tizenhat-tizenhét körül lehetett, bár lehet, hogy kevesebb, manapság lehetetlen megállapítani, főleg az ilyen kisfiús, angyalarcú szőkeségeknél. Küllemében a legfrissebb Rómeót idézte. Selymes haj, törékeny test, elborult szemek. Szint várná az ember, hogy felkiáltson: Júliaaa!
Aztán jön a lassú szám. Felkéri a lányt. Tánc közben a fiú leplezetlen közeledik, a lány csak vár. Talán csak pár pillantás előzi meg a csókot, de lehet, hogy az se. És nincs benne semmi. Szerelem főleg nem. Még vágy sem, csak gőzös és tétova birtokolni akarás, és meglepett odaadás. Kell. Ő.
A srác keze feljebb csúszik. Nem felfedezőn, nem gyengéden. Szinte tényszerűen. (Hisz most ennek kell jönnie.) Ez – úgy látszik – soknak bizonyul. A lány visszahúzza a kezet a derekára. Megint kisebb roham indul, aztán a srác megelégszik. A számnak is vége. Egy kézcsók… (milyen romantikus – gondolná az ember – bár inkább színpadias, főleg hogy ma este már harmadik alkalommal folyamodik ehhez a nemes gesztushoz.) Mégiscsak kis gyengédség… Talán köszönet, talán fizetség… (vagy búcsú?)… Nem is érdekes.
Még egy zavart mosoly (de csak egyik oldalról), aztán a lány is elindul… az ellenkező irányba.
Bele az éjszakába Eljátsszuk, hogy szerelmesek vagyunk, egymás lelkében nyomot sem hagyunk, csókot vált égen a csillag, s mélyebb árkot vele kevesen írnak.
Tetszett a cikk?



