Mint általában, ma is megpróbált eltűnni a tömegben. Aggodalmasan figyelte saját mozgását, s próbálta minél közömbösebbé formálni arcvonásait. Mégis úgy érezte ezer és ezer szem követi, szörnyülködve figyeli görbe tartását, görcsösen laza lépteit, bamba vigyorát.
Elérte a buszmegállót. Gondosan belekezdett a menetrend tanulmányozásába- addig se kellett másfelé néznie, s ez szinte megváltásként hatott rá.
...aztán letévedt szeme a tábláról..
- Nem! Ez nem lehet igaz! - gondolta s visszakapta szemeit a táblára, mintha csak valami fontos dolgot felejtett volna el leolvasni róla.
- Vagy mégis? - szép lassan újra lenézett a tábláról.
Nem tudta, honnan vette hirtelen a bátorságot, de rajthagyta tekintetét a mosolygó szempáron. Az meleg volt, vidám, és ez teljesen elbűvölte.
Ekkor érkezett meg a 85-ös busz. Nem szállt fel -Megvárom a pirosat - rohant át agyán, s fel se tűnt neki, hogy már csak ők ketten maradtak a megállóban. Mosolygott és belemerült a lány szemeibe. Boldog volt, laza és nem kínozták már gátlásai sem. Úgy érezte csoda történt.
Hosszú percek teltek el így. Az utca végén megjelent a piros 85-ös. Ekkor végre megszólalt a lány:
- Ötezer egy menet.
Egy darabig csak állt, s küzdött a gyomrában forgó érzésekkel, majd felszállt a buszra. Most már idiótának is érezte magát.
Elérte a buszmegállót. Gondosan belekezdett a menetrend tanulmányozásába- addig se kellett másfelé néznie, s ez szinte megváltásként hatott rá. ...aztán letévedt szeme a tábláról..
Tetszett a cikk?



