Otthon meleg van, kert, paradicsom, paprika. Az emberek hangosan beszélnek, és a szomszédok összejárnak. Egy jó tanács: Ha valaki nagyon mosolyog rád, rúgd ki az összes fogát. Főleg, ha olyan rusnya, mint a lőtt seb. Másmilyet itt meg úgysem találsz. [...] Például voltam diszkóban. Egy csajjal. (197 cm, és nem éppen nádszál vékony. Olyan átmenet Conan a barbár és Ursula nővér között. De a szeme gyönyörű. Olyan szemet még nem is láttam.) Meg egy pasival. Elmentek táncolni, addig én ültem tovább a bárpultnál. Egyszercsak észreveszem, hogy egy pasi leül a mellettem lévő székre bal oldalról, egy csaj meg a jobbomra (a csaj jól nézett ki, ami nagy unikum errefelé), és elkezdenek dumálni hozzám, hogy helló, hogy vagyok, mi van velem stb. Na kitaláljátok mi ez? Én először azt hittem, hogy valami izléstelen orgiába akarnak csalni. (Na végre!)

Első rész



Olyan irdatlan szar kedvem vagy, hogy soha.
De mindegy. Már csak
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek
Szombat
Vasárnap
Hétfő
Kedd
Szerda
És csütörtökön megyek haza.
Otthon meleg van, kert, paradicsom, paprika. Az emberek hangosan beszélnek, és a szomszédok összejárnak.
Egy jó tanács: Ha valaki nagyon mosolyog rád, rúgd ki az összes fogát. Főleg, ha olyan rusnya, mint a lőtt seb. Másmilyet itt meg úgysem találsz.

És azok a csodás lányok. Azok nagyon hiányoztak, de nagyon. Ez a sok tejfehér bőrű, formátlan, halvérű, szürke, unalmas picsa komoly csömört okoz már.

Meg a jó ízek. Nem is a jó ízek, csak simán ízek. Merthogy az itt nincsen. Mármint íz.
Szerintem azt sem tudják pontosan, hogy mi az. De helyette van egy csomó „egészséges"
bio kutyaszar. Szerintem nem tudják mi az a só. Komolyan. Itt a melóhelyen van egy konyha. Van benne minden. Mosogatógép, mikró-grill, szuper tűzhely, hűtő, szóval minden, de egy gramm só? Az nincs. Minek.

Ezt kapd ki: Minden műanyagban! Minden kaja műanyagban, ha egyszer csomagolástechnikai problémáim lesznek, biztos, hogy némettől kérek segítséget. Annyi itt a műanyag, hogy sok. Nem hiszed el, de a falak is műanyagok.

A sok marha nácinak fogalma sincs róla, hogy nem is él.

Én, mielőtt kijöttem volna ide (pár nap híjján hat hónapja) elítéltem a fasizmust, Hitlert, a II. Világháborút, a zsidóüldőzést meg mindent, amit el szokás. De ha még egy fél évet le kellene itt húznom, azt mondanám:
Vállasszunk ki egy vallási réteget vagy népet vagy akármit, és kezdjük őket írtani. Nem hülyéskedem, megesküszöm, hogy őket a dögunalom vitte rá erre. És engem is rávinne.


Ami azt illeti el kell ismernem, a német precíz nép. Ez biztos. Büszkék is rá.

A nyelvük viszont olyan kellemes csengésű, hogy fél év alatt sem sikerült megszoknom.
A hideg ráz a mai napig tőle.

Tegnap voltam egy grillpartin. Az életkor 22-26 évig. Elmondom milyen témák merültek fel (aki azt hiszi hülyéskedem, jöjjön ki és tapasztalja meg):
- Ki milyen zenét szeret (Bravó hits).
- Ki min dolgozik jelenleg (Was ist dein project? A téma nagyon népszerű errefelé. Természetesen olyat nem hallasz, hogy valaki a főnökét ócsárolná. A főnök mindig Herr X vagy Herr Y. Esetemben Herr Hohenstein. Mindenki elmondja mit csinál, addig a többiek feszülten figyelnek. Csak a dobpergés hiányzik.)
- Ki mit csinált az elmúlt hétvégén.
- Ki mit csinál a következő hétvégén.
- Barkóba szerű játék.
És most jön, amit még nem láttam. Ha ezt valaki nekem előadja, nem hiszem el, pedig így volt:
A téma: i milyen mosóporral mossa a ruháit?
Ezt a váratlan fordulatokat nem nélkülöző témát több, mint fél órán keresztül elemezték, kitérve a megfelelő hőmérsékletre, a színek elszeparálására...
Én közben az asztal sarkát rágcsáltam.

Más.
Tegnapelőtt Münchenben voltam egy társasággal, akik németek, de nem voltak Münchenben ezidáig.
Azt hittem, hogy a németek csak nálunk ennyire szar turisták. Nem! A saját országukban is eljátszák ugyanezt. Két 23 éves és egy 25 éves emberrel voltam ott. Muszájnak érzem leírni a korukat , hogy a történet valóságszerű legyen.
Én vagyok a külföldi, de ők: Nyakban fényképezőgép, kézben térkép. Előre eltervezett útiterv: Séta a főutcán végig, onnan megnézni a híres müncheni dómot, onnan a rezidenciát, el az angol parkba stb. Precízen! Oké, rendben van. De semmi különösebb lelkesedés vagy érdeklődés. Mintha ez előírás szerű lenne. Aki Münchenben van, annak ezt muszáj megnézni. Mondanom sem kell mennyire élveztem. De azt tudom már, hogy a müncheni dóm 87 méter magas. Hurrá!

Annyi történet van a fejemben, és mind itt kavarog. Megpróbálom őket összeszedni és leírni. Egy fél év alatt annyi minden történik, hogy nehéz így elkezdeni. Ezért írom úgy, ahogy az eszembe jut. Nem vagyok hajlandó előre kitalált irodalmi formációkat alkalmazni, én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem ismerem őket. Így engem nem kötnek.

Például voltam diszkóban.
Egy csajjal. (197 cm, és nem éppen nádszál vékony. Olyan átmenet Conan a barbár és Ursula nővér között. De a szeme gyönyörű. Olyan szemet még nem is láttam.) Meg egy pasival. Elmentek táncolni, addig én ültem tovább a bárpultnál. Egyszercsak észreveszem, hogy egy pasi leül a mellettem lévő székre bal oldalról, egy csaj meg a jobbomra (a csaj jól nézett ki, ami nagy unikum errefelé), és elkezdenek dumálni hozzám, hogy helló, hogy vagyok, mi van velem stb.
Na kitaláljátok mi ez?
Én először azt hittem, hogy valami izléstelen orgiába akarnak csalni. (Na végre!)
De ez, miután megnéztem a pasit, nem tünt valószínűnek. Akkor azt gondoltam, hogy zsaruk, és puhatolózni akarnak, de tévedtem. És nem hiszem, hogy te kitaláltad volna.
A megoldás:
- Ezek a srácok, lányok azon melóznak, hogyha látnak egy magányos palit vagy csajt, akkor odamennek hozzá, és „felvidítják" a sablon dumájukkal. Mondanom sem kell a diszkó tulajdonosa fizeti őket. Komolyan mondom sikeresek voltak, mert én jót szórakoztam rajtuk. A sablon duma kb.: Menj az emberekhez! Beszélj velük! Legyél nyitottabb! Mosolyogj és visszamosolyognak! Egy teljes emberjogi tüntetéshez való transzparenstéma. Aztán elmentek, de láttam még őket egy-két szerencsétlen pasira vigyorogni.

Más.

Itt nem lehet kapni zsírt. Van helyette olaj meg margarin.

A kaját minden délben kihozzák a munkahelyre. (Szigorúan műanyagban!) Kétfogásos meleg ebéd: leves, második, saláta, utána édesség. Az, hogy ez milyen, arról egy külön könyvet tudnék írni, de nyomdafestéket nem tűrő szavakat csak akkor használok a művemben, ha feltétlen muszáj. De mindegy, a lényeg az, hogy egyszer volt goulasch. (Erre azt hiszik gulyás, kimondani persze nem tudják, amúgy is ez pörkölt, de még az se.)
Elhatároztam, hogy főzök egy gulyást, hadd tudják mit esznek az emberek a balkánon. (Ez nem vicc. Magyarország annak számít itt. És azt, hogy mi hová tartozunk nem mi döntjük el.)
A következő dolgokat nem kaptam a gulyáshoz:
- édes paprika,
- erős paprika,
- sertés comb,
- zsír.

Úgyhogy majd esznek, ha turisták lesznek.


Én Weitmars-ban vagyok jelenleg (még pár napig). Ez a falu egy másik községhez tartozik, egy másik faluval együtt. Ez hülyén hangzik, de mindjárt elmagyarázom. A nagy község Lorch. Ehhez tartozik Weitmars meg Waldhausen. Lorchtól Weitmars kb 4 km.
Lorch amúgy Stuttgart mellett van 36 km-re.
A legközelebbi város Schwäbisch – Gmünd (11 km).

Ezt jegyezd meg, mert a település neveket használni fogom.

Na most a lényeg az, hogy Weitmarsban egy bolt sincs. Ezt nem érted tudom, mert nagyon nehéz megérteni. Nincs se bolt, se kocsma, se semmi. Nem tanya. „Gyönyörű" házak, de semmi más. Csak házak. Ha mondjuk cigizni akarsz, azt tudsz venni (5DM/csomag) mert mindenhol vannak cigi automaták, de ha tüzed nincs, akkor gyalogolhatsz 4 kilométert Lorchba. Itt mindenki autóval jön ki anyukájából. Nincsenek kis boltok.Viszont akkora melák Penny Markt meg Spar bolt van, mint egy-egy hangár.

A három falura jut egy szórakozó hely. A neve Limes.

Engem mindig hányingerrel vegyes nevetőroham kap el, ha a német HIP-HOPP rap zenét hallom. Nagyon állat.

Amúgy a németeknél a legmenőbb dumának számít ha azt mondod - valamire, ami jó -, hogy cool. Igen tudom. Amikor ezt írtam (2000), akkor már rég kiment nálunk a divatból.

A káromkodás helyett meg megteszi egy csinos Sájsze.


Más. Hoztam magyar erős paprikát. A nagyapám tette el. Mifelénk macskapöcs paprikának hívják. Amikor kajáltunk, kitettem az asztalra, és mondtam, hogy aki akar az vehet. A hülye nagyarcú, kis főnököm meg úgy ahogy volt, bekapott egy egészet. Nagy móka volt. De el kell ismernem, hogy állta. Én nem tudtam hogyan visszafolytani a nevetésemet, de ő egy szót se szólt, evett tovább. De a szemei forogtak nagyon, és olyan vörös lett, mint a szovjet lobogó. Többet senki sem vett. Hehehe.

Olyanokat lehet hallani, hogy nincs egyetlen öreg vagy koszos autó az utakon. Ez így igaz. A vonatok pontosak, az automaták pontosan adnak vissza pénzt (rengeteg automata van). Az utak nagyon jók. Az életszinvonal király. Nincs szemét. A törvényeket betartják. Minden a legmodernebb. Irdatlanul unatkozom itt!


Második rész



Münchenben voltunk. Megnéztünk egy szigetet az Isar folyón. (Münchenben muszály megnézni ezt is! Előírás!) Lehetett vagy 12 fok plusz. Az Isar nevű folyónak olyan sodrása volt, hogy attól tartottam elviszi alólunk a hidat. Tudom, hogy nem egy jó poén, de azt mondtam, amikor lenéztünk a hídról, hogy menjünk úszni egyet. Na, nagy poén. De ezért nem meséltem volna el ezt. Ezt figyeld: Rám néz a csávó, egy kicsit értetlenül, de feltétlenül szigorúan, és azt mondja:
- Itt nem szabad úszni, törvény tíltja. Azért, mert túl erős a sodrás.

Hiába. A németeknek mindig legendás humorérzékük volt.

De, hogy ne csak a németeket ócsároljam:

Én mondjuk azt mondom, hogy tudok úszni. Több évig úsztam, plusz heti háromszor eljárok mostanában megint. Mindegy. A sztori a következő:
Életemben egyszer mondtam azt valakinek, hogy jól tudok úszni. Ott ültünk a Limes-ben (az egyetlen szórakozó helyen Lorchban és környékén), és akkor azt mondom, hogy én jól tudok úszni. Erre villámgyorsan kiderült, hogy a srác az 1993-as német bajnok 50 méter mellben és 400 méter gyorsban. Azóta még véletlenül se mondom ezt senkinek.

Amikor nagyarcúan azt mondom, hogy ezt mondtam, meg azt, akkor tudni kell, hogy az angol nyelv, nem német. Németül inkább értek, mint beszélek. Erről jut eszembe, hogy a németek tagadhatatlan erénye az, hogy igen jól, és sokan beszélnek angolul.

Másrészről viszont az oktatási renszerük irdatlan nagy kaka. Egy diplomás ember nem hallott még az ipari forradalomról. Az irodalomban én nem vagyok egy nagy spíler, ez ebből a csodából fényesen kiderül, amit most írogatok, de ők a dörmögő dömötör német megfelelőjén kívűl nem hiszem, hogy mást olvastak. Könyvesboltot láttam vagy ötöt max. Mióta itt vagyok. Mindenki a szakmáját keni-vágja, azonkívül csak az megy, amit a hollywoodi filmekben lát. És most azt mondjátok, hogy itthon is ez van. Nem igaz! Nálunk is vannak sötét emberek, de az itteni sötétekhez képest, egy-egy Grétsi prof az összes.

Erről jut eszembe. Olyan puhák szegények, hogy nagyon. Van egy vén pöcs itt. Nagy vadász. Az majdnem elájult a csodálkozástól, mikor meghalotta, hogy 4 km–t sétálnom kell. Hát mi van öreg? A fotelból lövöd a szarvast? Lehet, hogy az OTTO katalógusból rendeli a prédát.

A természet szép itt. Olyan erdők vannak, hogy csoda. Itt van tőlem nem messze egy nagy fenyőerdő, ami tényleg gyönyörű.

Ezt az egészet azért írom, mert egyrészt jól esik kiírni magamból, másrészt célom is van vele. Magyarország manapság nagyon nyugatközpontú. Én voltam itt kint, és tudom, hogy mi van. Higgyetek nekem. A gulyás sokkal többet ér, mint a Bigmac. És akkor a német kajáról nem is beszéltem. Mert annál még a Bigmac is jobb.


Tényleg egy kérdés (saját találmány):

Képzeld el a McDonald’s-ot. A kaja ugyanaz. A kinézet ua., a felszolgálók ua. Minden ugyanaz, kivéve egy apróságot. A neve nem McDonald’s, hanem McPopescu román gyorsétteremlánc. Szerinted hányan járnának oda kajálni?

Vissza a németekhez :

Nagy moslékság lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy minden német szürke, unalmas és stílustalan. Természetesen ez nem igaz. Voltak haverjaim is. Na nem barát. Haver.


Itt nem ünneplik a névnapot.

A Tokaji Aszú nevü bor viszont tényleg finom. Nem is olyan mintha bor lenne. Én sosem ittam, mindig azt mondtam, hogy turista pia. És az is. Kihoztam nekik egyet, gondoltam ez jó lesz. (Jóval drágább a bor, mint a sör. Azt se tudják mi a fröccs.)
És megkostóltam én is. Marha érdekes. De jó.

Van egy nő a munkahelyen. Egy kicsit körbeírnám a kinézetét.
Hófehér bőr. Olyan a feje, mint röfinek a muppet sóból, de az sokkal szexisebb. Olyan frizura, amilyen Samanthának volt a Dallas első részeiben, mindezt seszínű, nyolc szál hajból. Zsáktest. Térdig érő lapos mellek (de azt meg kell hagyni, hogy teljesen függőlegesek). Egy vasúti tömegszerencsétlenség szexuális élmény hozzá képest. A paprikás kisfönököm barátnője egyébként. A neve Cornelia Jarocki. Lehet, hogy itt-ott kihagytam egy-egy h-t vagy ch-t vagy sch-t, vagy valamilyen egyéb betűt.

Bár a következő sztoriból ki fog derülni, hogy nem kedvelem túlzottan, ez teljesen reális leírás róla.

Az a típus, aki mindig vigyorog rád. Aztán odajött hozzám a héten és azt kérdezte, hogy nem én vettem-e ki egy kis pénzt a pénztartó dobozból, merthogy nyitva volt a fedele. Késöbb kiderült, hogy egy pfening sem hiányzott, csak elfelejtette bezárni a tetejét. Azt nem tudom, hogyha tényleg én lettem volna, akkor szerinte mit mondtam volna?

Ezért írtam, hogy aki állandóan vigyorog, az olyannyira gyanús, hogy jobb, ha az elején beütöd az arcát egy kisszékkel.

De azt sem lehetne mondani, hogy rasszisták lennének, bármilyen szivesen is mondanám. Ez volt az egyetlen ilyen eset eddig. Nem megsértett vagyok, csak tele van már a zoknim. Fél éve hibernálva vagyok itt.

Az emberek itt nem beszélnek egymással. Itt dolgozom egy munkahelyen, és nem kérdezik meg egymástól, hogy mi van veled, mit csináltál, hogy van a család. Munka után nem járnak el együtt sehová. Pedig az egész vállalat egy 500 méteres körön belül lakik, tehát mondhatjuk, hogy szomszédok.


Ja, amúgy a nevem Horváth Zoltán, és 1978. június 28-án születtem.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.