A fiú egy padon ült az erdő szélén. Tél volt, késő este. A lámpák fényében szikrázó hópelyhek szállingóztak. A szél, mint hideg kutató kéz bújt be a fiú ruhája alá. Összehúzta kabátját és valami védett hely után kutatott. Reszkető tagokkal felállt és csak találomra elindult az erdő belseje felé. Egyre gyorsabban lépdelt, amikor egy barlangot pillantott meg. - Bemegyek és tüzet rakok - gondolta.
Homályos érzékszervekkel botorkált be a barlangba, így nem vette észre, hogy már van benn valaki. Döbbenten meredt az előtte álló árnyalakra. A dermedt csendet az árnyalak törte meg.
- Épp tüzet akarok rakni. - mondta.
A fiú zavartan motyogott valamit és óvatosan hátrálni kezdett a barlangból. Amikor az árny újra megszólalt.
- A tűz meleget ad, megnyugtat, világit, megnézhetjük egymást, és a tűz híd két lélek közt.
Majd elhallgatott, mintha megijedt volna saját szavaitól és hátat fordítva motozott valamit. A fiúra mágikusan hatottak a szavak és öntudatlanul visszalépett a barlang közepére.
- Segíthetek tüzet rakni?
Öt perc múlva titokzatos hatalmasan lobogott a tűz. Némán figyelték a lángokat és a fiú a remete szavain gondolkozott. Amikor felnézett meglepődve látta, hogy a remete a lángokba mered és sir. A könnyek leperegtek az arcán és sisteregve haltak meg a tűzben. A remete könnyes arcát a fiúra emelte, majd szó nélkül rongyos köpenyébe nyúlt és egy kopott bőrzacskót vett elő. Kibontotta és tartalmát - a meghatározhatatlan színű port a tűzbe szórta. A fiú megigézve bámult a lángokba és furcsa érzés kerítette hatalmába. A tűz egyre közeledett és ellepte gondolatait. Közrefogta, bezárta a lángtenger. A tűz költözött belé, vagy ő a tűzbe... A lángok között egy kép kezdett kirajzolódni. Egy laboratórium képe ahol három férfi ült és beszélgettek.
- Igen, gondolnunk kell az ateistákra. Zseniális ötlet, hogy laboratóriumi körülmények között állítsuk elő Istent. Beszereztél mindent amit kértem?
- A konzerváló szekrénybe tettem. Itt van a torinói lepel egy darabja, egy síró Szűz Mária kép. Különböző szövetek olyan emberektől akiken megjelentek a stigmák, egy eredeti ősi nyelven írott Biblia. Különböző kegytárgyak amiknek mérni tudtuk a sugárzását. Ha az összes anyagot elemi részekre bontjuk, sugárzását meghagyjuk összekoncentráljuk az Isteni erőt. Akit megérint a sugárzás talán érezni fogja Istent, vagy talán azzá is válik. - Kész a szerkezet, ami kibocsátja a sugárzást. Állítsunk fel egy keresztet a hermetikusan zárható szobában és kössetek fel rá. Aztán indítsátok el a gépet. A sugárzás bejárja a szobát, átjár engem is, és talán egy új emberként? szállok le róla. Öt perccel a besugárzás után gyertek be és nézzétek meg, hogy mi történt velem.
Az idő letelte után a két férfi berontott a szobába és a lábuk földbe gyökerezett. Az üres kereszt gyönyörűen csillogott a halvány neonfényben.
A fiú arra ébredt fel, hogy rettenetes hiányérzete támadt. Oldalára fordult és a tűz helyén leégett pernyék táncoltak a hajnali szellőben. Mellette pedig ott árválkodott a bőrzacskó. A remete eltűnt. Ő pedig lassan felállt és elhagyta a barlangot. Nem nézett vissza.
A fiú egy padon ült az erdő szélén. Tél volt, késő este. A lámpák fényében szikrázó hópelyhek szállingóztak. A szél, mint hideg kutató kéz bújt be a fiú ruhája alá. Összehúzta kabátját és valami védett hely után kutatott. Reszkető tagokkal felállt és csak találomra elindult az erdő belseje felé. Egyre gyorsabban lépdelt, amikor egy barlangot pillantott meg. - Bemegyek és tüzet rakok - gondolta.
Tetszett a cikk?



