Hol volt, hol nem volt, az égi mezőkön legelészett egy csodaszép nyáj. Vidáman ugráltak, játszottak, nevettek egész nap, mígnem eljött az este, amikor édes álmokat vittek szerteszéjjel a világba. Volt közöttük egy kisbárányka, aki fiatalka is volt, meg kicsi is... és egy picit bice-bóca. A gazdájuk minden este kiosztotta a feladatokat, elsőként a leggyorsabbnak, utána a legerősebbnek, azután a legkedvesebbnek... és így tovább. És minden este a legeslegkisebb báránykának már nem jutott feladat, pedig szíve tele volt vággyal, hogy egy aranyos gyermeket végre álomba ringathasson, vagy egy munkától törődött felnőttet elnyugtasson...
Így hát a kisbárányka esténként leült a felhőbirodalom egy sarkában, és csak mesélt, csak mesélt.... magában. Történt egyszer, hogy az egyik bárányka hamarabb ért vissza a karámba, és meghallotta a mesét. Annyira lenyűgözte a történet, hogy leült a kisbárányka mellé, és csillogó szemmel hallgatta. Hamarosan megérkezett a következő bárány is fárasztó útjáról, az is odament pihentetni lábait. A kisbárányka meg örült, hogy végre más is meghallgatja meséit, és fűzte tovább egyre a történetet, pihentető álomba ringatva mindenkit. Így történt, hogy reggelre kelvén az összes bárányfelhő egymás hegyén-hátán aludt, és álmodták a legkisebb bárányka álmait. Gazdájuk akkor ölébe vonta, gyengéden megcirógatta, és azt mondta:
- Te vagy mind közül a legértékesebb, mert szereteted és álmaid gazdagsága határtalan.
Hol volt, hol nem volt, az égi mezőkön legelészett egy csodaszép nyáj. Vidáman ugráltak, játszottak, nevettek egész nap, mígnem eljött az este, amikor édes álmokat vittek szerteszéjjel a világba. Volt közöttük egy kisbárányka, aki fiatalka is volt, meg kicsi is... és egy picit bice-bóca.
Tetszett a cikk?



