Egyszer volt vidám is a mese, de most szomorú lett. Pontosabban az a vidámság, ami régen élt, már meghalt. Viszont másik öröm született belõle, egy sokkal mélyebb, áthatóbb öröm. És ugyanannyi szenvedés és szomorúság is született, amennyi jó érzés.
Sonic elindult. Nem tudta hova megy, de nem maradhatott egy helyben, muszáj volt mennie. Fejében kavarogtak a gondolatok, emlékek. Régen sétált már így, az éjszakában, egydül. Akkor még élt egy érzés benne,ami csodálatos volt, tiszta, és naiv. De az idõ, az idõ megsúgta neki, hogy nem igaz az érzése, nem igaz a szerelem. Csak a kezdeti lángolás tartotta fenn egy hónapig, vagy másfélig. De "hamar ellobban az a tûz, ami túl nagy lánggal ég." Mennyire más most minden.
Ekkor már a Hengermalom- úton sétált a csillagtalan ég alatt, csak néhány autó törte meg a csendet. Az utcai világítás.
Az utcai világítás teszi ilyen kihalttá a várost. Ha este, amikor nincs senki az utcán sötét lenne, az lenne a természetes. Akkor jobban lehetne úgy mászkálni, hogy nem láthat senki. Esetlg a hold világít, ha akar. Tényleg, a holdat is rég néztem már. Most félhold lenne azt hiszem. De hogy növekvõ, vagy csökkenõ, azt már nem tudom. Asszem valami olyasmi volt a trükk, hogy C, vagy D alakú. Mindegy. Ma a hold sem látszik, elhalványult... igen, a hold csak elhalványul, vagy eltakarja egy felhõ, de nem hal meg úgy, mint... Bori. Egy másik világból dereng át az emléked. Már kihunyt az érzelem, örökre elmúlt, letûnt, vége. Akit
akkor ismertél meg, "az az ember már nem létezik." Nem is emlékszem, milyen lehetett veled boldognak lenni. Talán csak a vak szerelem tette. Ezt elbuktad. Az a Sonic pedig megha...
Csikorgó hang hallatszott, ahogy a kamion kerekei a betonon csúsztak. A sofõr éberségének közönhetõen pár méterre állt meg a fiútól.
- Mit csinálsz, te állat! Meguntad az életed?! Nézz már szét egy kicsit!
- Hmmm...
Sonic a Budafoki- út kellõs közepén állt egy Mack elõtt. Merengõ tudata csak most fogta fel, hogy lelépett az útra.
- Bocsánat!- hebegte.
- Akkor lennél szíves arrébb menni? Vagy esetleg elénekeljem?
- Ja! Megyek.
Áttámolygott a másik oldalra, a teherautó pedig szusszantott egyet, majd hangos robajjal továbbállt. Ismét nyomasztó csend szállta meg a környéket.
Ez az élet sokkal több érzelemmel telített, mint amelyik elmúlt Veled együtt. Most (pontosabban az elmúlt három hónap alatt) annyi dologra jöttem rá, annyi új tapasztalatot szereztem, hogy már más lett a világ. Doszi...
A külvilág, amelybõl amúgy sem sok információ jutott el a fiú tudatáig, most elhomályosodott, és egy könnycsepp futott végig az arcán, majd egy újabb. Bizonytalanul lépett kettõt elõre, majd egyet hátra, és összeroskadt.
Mennyire más... Érzem, hogy most szeret valaki... most valaki, aki ennyire más, mint az átlag emberek... Végre... Most mindennél fontosabb... gyönyörû vagy... Hol vagy?... Miért nem vagy most is velem, annyira hiányzol... megvilágítottad az elmém... menny és pokol lett az
életem már. "Életem a tiéd."
Egy csillag elindult a Föld felé, mert hívták. Hívta egy fiú, mert magányosnak érezte magát az éjszakában. Õ egy egészen kis csillag volt, alig nagyobb egy hangyánál, de õszinte, és tiszta lelkû.
Lassított, ahogy odaért a bolygó közelébe, és megkereste a helyes irányt. Ahogy közeledett, a Nap fénylõ korongja eltûnt a látóhatáron, a Föld egyre nõtt, minden részlete kivehetõvé vált. A kis csillag leszállt lassan a Pesti utcán.
Az út mellett egy szürke bermudába, és fekete pólóba öltözött, tizennyolc év körüli, hosszú hajú fiú feküdt. Meredten bámult valamit a távolban, arcán levertség tükrözõdött, a szemei pedig vörösek voltak valamitõl. Odarepült hozzá a kis fénylõ csillag.
- Mi a baj?
Sonic nem nézett fel, csak bámulta tovább a villanyoszlopokat, és úgy válaszolt:
It seems that everything we do is wrong,
A oneway trip to nowhere all along.
Just look around, and tell me what you see!
Another stupid page of history.
- Hmm.. Érdekes elmélet. Nem gondolod, hogy ez nem igaz ebben a formában?
- De persze. Ez csak egy idézet volt. Kansas. Igazából semmi okom a panaszra, sõt boldognak kéne lennem, de most jó egy kicsit szomorkodni. Szeret valaki, és én is szeretem õt.
- Szerencsés vagy. Biztosan sokan irigyelnek ezért. Ez a dolog ilyen formában nagyon ritkán fordul elõ. Milliókból két ember egymásra talál... Nem sok az esélye.
- Most mégis úgy érzem, sikerült. Amikor a Borival megismerkedtem, lángoltam. de ki is égtem, a problémák látszottak az elején is, de nem vettem róluk tudomást, és elmúlt. De most a Doszival minden olyan szélsõséges. Néha nagyon jó nekem, amikor meg nincs velem, sokszor hiányzik, és az rossz érzés, de nem rossz dolog. Neki meg... Az õ jelleme leírhatatlan, és pótolhatatlan.
- Akkor nincs baj? Ennek örülök.
- Nincs...
Sonic egy másik Kansas szám ugrott be, és a kirázta a hideg. Ismét eleredtek a könnyei. The wall... "It's more than I can measure, in the treasure of the love, that I can find..."
- Mit tehetnék érted?
- Valahgogy mondd meg Zuzunak, hogy a mese, amit ígértem, azért nem született meg, mert ezek az érzések nem hagytak.
- Egy pillangó képépen jó lesz?
- Jó.
A csillag koncentrált, és elindított egy kis fénycsóvát, amely átszelte a képzelet határait, és megteremtett ott egy pillangót, nem messze Zuzutól. De sajnos a csillag nem figyelt eléggé, és elfelejtette, hogy a pillangónak üzenetet is kellett volna vinnie, és üres tudattal hozta létre a fény.
Hát így született Zirtens...
A fiú elindult hazafelé, némiképp megnyugodva, hogy pár órán belül ismét láthatja barátnõjét, aki annyira fontos neki. A kis csillag elkísérte egy darabig, és együtt énekelték Borinak a halál dalát az éjszakában...
Egyszer volt vidám is a mese, de most szomorú lett. Pontosabban az a vidámság, ami régen élt, már meghalt. Viszont másik öröm született belõle, egy sokkal mélyebb, áthatóbb öröm. És ugyanannyi szenvedés és szomorúság is született, amennyi jó érzés.
Tetszett a cikk?



