Egyszer volt, hol nem lehetett lefeküdni a fűbe, mert az olyan vizes, meg hideg volt. Még a marhák sem legelésztek. Lehet, hogy azért, mert este volt. A hó épp nem esett, pedig tél volt.

     Egyszer volt, hol nem lehetett lefeküdni a fűbe, mert az olyan vizes, meg hideg volt. Még a marhák sem legelésztek. Lehet, hogy azért, mert este volt. A hó épp nem esett, pedig tél volt.
     Egy dombon álldogáltam, ott, ahol lakom. Egy mesterséges domb volt, egy szabadidőparkhoz tartozott. A tetején egy három bikát ábrázoló bronzszobor állt. Nem volt magasabb tizenöt méternél. Panelházak vettek körül, autók kúsztak közöttük, meg emberek mászáltak. De a dombon csak én álltam. Meg a bikák.
     Szeretek ezen a dombon álldogálni. Nagyon-nagyon sok emlékem főződik hozzá. Kisgyerek koromtól itt játszottam. De esténként egészen más. Most kihalt, és nedves a párától. Kár, hogy ezért nem lehet lefeküdni rá. Jó lenne a csillagokat nézegetni.
     Csillagok. Meg egy pár bolygó is. Gyönyörű képet festenek az égboltra. De nem is jó ez a hasonlat. Hiszen nem égbolt az! Csak nincs semmi, ami világítson köztem, és a csillagok között. Az űrből szemlélve ez sokkal érdekesebb lenne. De sajnos oda nem juthatok. Még képzeletben sem. Nem tudom elképzelni, hogy amerre nézek, mindenhol csillagok... a tévében csak arra vannak, amerre a tévé van. Kár érte.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.