Elköltött milliárdok, lesújtó tapasztalatok
Ilyen technika birtokában egy hacker könnyedén képes lehallgatni egy ügyvéd és annak ügyfele közötti párbeszédet, vagy szakmai titkokba nyerhet bepillantást a konferenciaterem asztalára helyezett jelentésből. A The New York Times által idézett esetben a hacker - szerencsére - a Rapid7 nevű, a számítógépes rendszereket veszélyeztető biztonsági rések feltérképezésére szakosodott cég vezető szakembere, H. D. Moore volt. Lesújtó tapasztalatra tett szert: a videokonferencia-berendezéseket gyakran felejtik olyan állapotban üzemeltetőik, hogy a hackerek könnyedén átvehetik felettük a hatalmat.

A gazdálkodó szervezetek minden évben fogukat szíva költenek dollármilliárdokat arra, hogy biztonságosabbá tegyék számítógépes rendszereiket és dolgozóik laptopjait. Nagy kínban vannak, merthogy az alkalmazottak előszeretettel küldik el a bizalmas információkat a Gmailen keresztül, vagy éppen a Dropboxban, illetve iPadjükön, okostelefonjukon tárolják őket. Arra azonban ritkán gondolnak a cégvezetők, hogy valaki egyszerűen behatolhat abba a videokonferencia-terembe, ahol nyíltan megvitatják a legféltettebb szakmai titkaikat.
Moore tehát könnyedén megtalálta a módját, hogy bejusson különféle egyesült államokbeli, magasan jegyzett kockázatitőke-, jogi, gyógyszer- és energiaipari vállalatok vagy akár bíróságok tárgyalótermeibe. Ráadásul még a Goldman Sachs üléstermébe vezető útvonalat is megtalálta.
"Az ajtók zárására hivatott lakatok a földön hevertek - nyilatkozta Mike Tuchen, a Rapid7 vezérigazgatója az amerikai lapnak. - Pedig ezek szó szerint a világ legfontosabb tárgyalói közül valók. Itt zajlanak a legkritikusabb találkozók - és egy képzett hacker csendes résztvevője lehetne bármelyiknek."
Tíz évvel ezelőtt a videokonferencia-rendszerek bonyolultak és kiszámíthatatlanok voltak, drága, zárt, nagysebességű telefonvonalakon üzemeltek. Azóta viszont a videokonferencia is - mint minden más - átvándorolt az internetre. Manapság a legtöbb gazdálkodó szervezet az IP-protokollt használja a videokonferencia - "feltuningolt Skype" - céljaira, ha fel akarja venni a kapcsolatot a munkatársakkal vagy az ügyfelekkel.
Ezeket az új rendszereket többnyire úgy tervezték, hogy kiváló kép- és hangminőséget szolgáltassanak - közben pedig nagyvonalúan megfeledkeztek a biztonságról.
A beüzemelésen spóroltak
A Rapid7 szakemberei meglepetéssel fedezték fel, hogy miközben a gazdálkodó szervezetek százai költöttek csúcstechnológiás videokonferencia-egységekre, azok beüzemelését már igyekeztek minél olcsóbban megúszni.
A Wainhouse Research legutóbbi felmérése szerint a vállalatok tavaly július és szeptember között mintegy 693 millió dollárt költöttek videokonferencia-rendszerekre. A Polycom és a Cisco által értékesített legnépszerűbb egységek mintegy 25 000 dollárba kerülnek, fejlett titkosítás, nagy videofelbontás jellemzi őket, valamint olyan audioérzékenység, hogy a 100 méternyire becsukódó ajtó zaja is hallatszik. Ugyanakkor a rendszergazdák a tűzfalon kívülre telepítik őket, és olyan csalóka biztonsági értelmezést állítanak be, amelyet a hackerek ki tudnak használni velük szemben.
Hogy hány igazi hacker jutott át ezeken a biztonsági réseken, nem lehet tudni, mindazonáltal egyetlen vállalat sem jelentette be, hogy betörtek volna a rendszerébe (a tényleges betörések valódi számát vélhetően sohasem lehet majd megismerni). De a videokonferencia-rendszerek annyira elterjedtek, hogy előbb-utóbb megjelennek azok, akik lecsapnak ezekre a könnyű célpontokra - és nem ez lesz az első alkalom, amikor a hackerek biztonsági réseket találnak a vállalati hardveren.
Az Egyesült Államok kereskedelmi kamarája például tavaly nyár elején kénytelen volt beismerni egy biztonsági incidens tényét: az egyik irodában lévő nyomtatója, sőt a kamara által bérelt lakás termosztátja is egy kínai internetcímmel kommunikált.
A videokonferencia révén a vállalatok látszólag elkerülik, hogy sebezhetővé váljanak. Sok esetben azonban nem elég, hogy rendszereik az interneten át kommunikálnak, ráadásul még úgy is építik ki ezeket, hogy bárki illetéktelenül - és észrevétlenül - hozzáférhet az információkhoz.
Az automatikus hívásfogadás veszélyei
Az új rendszerek kialakításakor felbukkant egy új jellemző: automatikusan fogadják a bejövő hívásokat, így a felhasználóknak nem kell lépten-nyomon az "accept" gombot nyomogatniuk, amikor új résztvevő jelentkezik be a beszélgetésbe.
Ennek következtében bárki tárcsázhatja a konferencia telefonszámát, és körülnézhet annak helyszínén: jelenlétéről pusztán egy apró fény a konzolegységen vagy egy videokamera csöndes elfordulása árulkodik.
Néhány hónapja Moore írt egy programot azzal a céllal, hogy felkutassa az interneten a rosszul konfigurált, a tűzfalon kívül elhelyezett és automatikus válaszadásra beállított videókonferencia-rendszereket.
Alig egy-két órán át keresgélt - nagyjából az internet 3 százalékát vizsgálta át -, de az eredmények így is megdöbbentőek voltak: több mint 5000 "nyitott", feltörhető konferenciateremre bukkant, többek között jogi cégeknél, egészségügyi központokban, olajipari vállalatoknál és egyetemeken, de akadt a felfedezett rendszerek között börtönbeli elítéltek és ügyvédeik számára fenntartott beszélőhelyiség és egyetemi műtőszoba is.
A videokonferencia-rendszerek gyártói is szinte teljes számban képviseltették magukat: Moore találkozott az iparágat vezető Polycom cég termékeivel, akárcsak a Cisco, a LifeSize, a Sony és még sok kisebb gyártó rendszereivel is.
A Goldman Sachs - most még - megúszta
Shawn Dainas, a Polycom szóvivője azt állította egy e-mailben, hogy az automatikus válaszadó rendszerbe egy sor biztonsági elemet - jelszóvédelem, automatikus elhalkítás, kameralezárás - építettek be, mindazonáltal a Moore által feltérképezett Polycom-rendszerekben ezekkel nyomokban sem lehetett találkozni.
Néhány esetben a szakember azt is felfedezte, hogy egy nyitott rendszerből át tud ugrani címjegyzékekbe, majd azok segítségével betárcsázni egy vállalat konferenciatermébe. Még olyan helyekre is, ahol tűzfal mögött működik a rendszer...
Ez történt a Goldman Sachsnál is. A kezdeti vizsgálódás során nem látszott a banki tárgyaló, de egy jogi cég címjegyzékében felbukkant a "Goldman Sachs Board Room" címke. Moore nem árulta el, hogy melyik jogi cég járt el ilyen felelőtlenül, mert úgy vélte, "átlépne egy határt" - és nem is jelentkezett be a Goldman Sachshoz. Pedig megtehette volna.



