A szél ugyanis kulcselem az albatroszok számára a táplálék keresésben. A klímaváltozás következtében a szél a zónában az utóbbi húsz évben másodpercenkénti 8-ről 10,5 méterre erősödött.

A tengerészlegendákban szereplő, nagy költők, Coleridge és Baudelaire által megénekelt albatroszok olyanok, mint a keselyük, nagyon messze elrepülnek a táplálékért, könnyen megtesznek 10-12 ezer kilométert is egy-egy út alkalmából mielőtt újra visszatérnek valamelyik szigetre. A szél erősödése kedvező számukra‚ 16-20 százalékkal kevesebb időt kell tölteniük a tengeren.
Ennek kettős hatása van rájuk. Egy kilóval súlyosabbak lettek, ami 8-10 kilós átlagsúly mellett nem kevés. De ez tette lehetővé azt is, hogy lerövidült számukra a fészek elhagyásának ideje. A költés, amikor a két szülő felváltva ül a tojásokon, 80 napig tart. Amíg az egyik táplálékszerzésre indul, a másik őrzi a fészket és éhezik. De ha a várakozási idő túl hosszú, ő is nekiindul. A 80 nap alatt a madarak átlag nyolc utat tesznek meg. Ezek régebben átlag 13 napig tartottak, ma már 8-ra redukálódtak.
A szelek változása azzal az előnnyel is jár, hogy megváltozott a vadászterületük, eltávolodtak a nagy halászhajóktól, ahol a csali vonzásában sokan elpusztultak közülük.
Számuk éppen a halászat által okozott veszélyek miatt a 70-es években nagyon megfogyatkozott. Veszélyeztetett fajta lettek, de a környezeti változások következtében mára már helyzetük stabilizálódott.
A kutatókban mindemellett maradt egy kis aggodalom: a szelek új rendszere, amely 30 évvel ezelőtt nyilvánult meg Crozet-tól északra, most éppen a szigetcsoport feletti térséget uralja. Ha azonban mozgása folytatódik dél irányába, az albatroszok újra kedvezőtlenebb körülmények közé kerülnek.



