Az elmúlt 4000 évben legalább 300 szökőár söpört végig a Földközi-tenger partjain, sok cunamit egyáltalán nem is dokumentáltak. Az európai atlanti partokat is veszély fenyegeti. Mindkét régió sűrűn lakott, turistastrandok sorakoznak egymás mellett, ipari üzemek és nukleáris erőművek vannak a partokon.
A veszélyt már felismerték: ugyanakkor az Európai Földtudományi Unió (EGU) éves ülésén a bécsi kutatók arra, figyelmeztettek, hogy a felismerés ellenére szinte semmi sem történt. "A koncepció nagyon régen kész" - mondta Gerassimos Papadopoulos az athéni Nemzeti Kutatási Központ munkatársa. A Spiegel Online szerint az európai bürokrácia a legfőbb akadálya a riasztórendszer létrehozásának.

A képen a lisszaboni földrengés és szökőár korabeli ábrázolása.
A vita azon megy, ki döntsön, ki jelentheti be, hogy jön a cunami? A riasztás szuverén ügye minden államnak, amikor például Olaszország felfedez egy cunamit, akkor nem küldhet közvetlen figyelmeztetést a szomszédos országok lakosságának. Egy nemzetközi előrejelző központ kellene, amely megkapja az adatokat, és továbbítja azt az illetékes hatóságoknak az egyes országok. De hol legyen a figyelmeztető központ? Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Görögország is bejelentette igényét, és így a mai napig nincs egyetértés.
A tervek szerint viszont jövőre megkezdi működését az első francia cunamiközpont (CENALT), amelynek feladata az Atlanti-óceán északkeleti, és a Földközi-tenger nyugati medencéjében kialakuló szökőárak észlelése, és a riasztás kiadása lesz. "A XX. században 911 cunamit jegyeztek fel, ezek 10 százaléka a Földközi-tenger térségében pusztított" - mondta Roland Courteau, francia szenátor.
A francia belügyminisztérium és környezetvédelmi minisztérium összesen 14 millió eurót (3,85 milliárd forint) biztosított a cunami-riasztó központ létrehozására. Az intézmény helyét a Párizs közelében lévő Bruyeres-le-Chatel településen jelölték ki. A CENALT segítségével 30-ról 15 percre szeretnék csökkenteni azt az időt, ami a hatóságoknak kell, hogy döntsenek a riasztás kiadásáról. Michel Villeneuve, a CNRS kutatási igazgatója szerint a Földközi-tenger térségében tapasztalt földrengések legfeljebb 3 méteres óriáshullámot alakíthatnak ki, de az is óriási pusztításra lenne képes.
Ennek némileg ellentmond a tapasztalat: 1908 december 28-án húsz méter magas hullámok árasztották el Szicíliát és Calabriát, Összesen mintegy 80 ezer ember halt meg. Hasonló katasztrófa történt ott 1693-ban és 1783-ban is. Új tanulmányok azt elemzik, hogy mi történt 1908-ban: úgy tűnik, hogy a földrengés nyomán hatalmas tengeralatti lavina keletkezett, az váltotta ki a cunamit. Újabban a kutatók Olaszország déli részénél omlásveszélyes tenger alatti hegyeket fedeztek fel, és megtalálták a régi földcsuszamlás nyomait is.
A Santorini (Thyra) vulkán robbanása után i.e. 1628-ban a hegy nagy része leomlott a tengerbe, ennek nyomán 50 méteres hullámok tarolták le Görögország és Kréta partjait, megsemmisítve a minószi civilizációt.
Japán esetében is úgy vélekedtek a szakértők, hogy elég magasak lesznek a hét méteres védőgátak, pedig egy tanulmány nyolc évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy a térséget ezer éve már elpusztította egy hatalmas cunami, amely 20- 30 méteres hullámokkal rombolt – akárcsak most.
Forrás: vilagtudomany.hu



