Két moszkvai matematikus, Irina Arefjeva és Igor Volovics évekkel ezelőtt azt írta: az LHC üzembe helyezésének lesz egy sokak számára meglepő "mellékhatása": lehetővé teszi az időutazást. A New Scientist három éve megjelent cikke szerint a fizikusok egy része Einstein relativitáselméletéből arra következtetett, hogy az időutazás lehetséges. Az első, aki ezzel előállt, Einstein munkatársa, Kurt Gödel volt.

Az időutazásnak azonban az elmélet szerint vannak korlátai: csak visszafelé, a múltba lehet utazni és csak addig, amikor működésbe lép az első időgép. A két orosz matematikus szerint éppen erről van szó, az LHC lesz a világ első időgépe.
Arefjeva és Volovics azt állítja: szubatomi szinten az LHC olyan erős téridő torzulást tud létrehozni, hogy a téridő ott teljesen körbezárul, létrehozva az első időhurkot. A fizikusok szerint a "zárt idővonalak" elvileg lehetővé tehetik a korábbi időpontok felkeresését.
1988-ban az amerikai Kip Thorne fejtette ki, hogy a téridő különböző részeit összekötő "féregjáratok" lehetővé teszik az időutazást - ezt az elképzelést a sci-fi közismertté tette. A moszkvai matematikusok szerint az LHC nagy energiájú részecskeütköztetései ilyen féregjáratokat generálnak. Kérdés persze, hogy a szubatomi méretekben esetlegesen létrejövő járatok elég nagyok-e ahhoz, hogy emberek utazzanak benne valamilyen időhajóval.
Volovics szerint az LHC megmutatja: valóban létezhetnek-e féregjáratok? Ugyanakkor a legtöbb tudós - köztük olyanok is, akik egyébként hisznek az időutazás elvi lehetőségében - teljesen elveti az orosz matematikusok elméletét. Az általános vélekedés szerint az időutazás lehetetlen az ok-okozati összefüggéseket felborító időparadoxon miatt: egy időutazó például elvileg visszatérhetne a múltba és megölhetné saját nagyapját, ami azt eredményezné, hogy ő maga meg sem születne.
Forrás: vilagtudomany.hu



