De valóban létezik-e a Higgs-bozon? A kérdésre egyelőre a tudósok nem tudnak választ adni, de Rolf-Dieter Heuer úgy véli, hogy a Nagy Hadronütköztető (LHC) képes megtalálni a Higgs-, vagy egy hozzá nagyon hasonló szerepet játszó részecskét. Az, hogy az LHC sem a Higgs-bozont, sem másmilyen új fizikai jelenséget nem talál, a fizikus szerint gyakorlatilag elképzelhetetlen. - Optimista vagyok, mivel a gyorsító remekül működik, és kiváló fizikusok dolgoznak a kérdés megválaszolásán - mondta Rolf-Dieter Heuer.

A Nagy Hadronütköztető a világon valaha épített legnagyobb kísérleti berendezés, amely Genf mellett, a francia-svájci határon, a domborzati viszonyoktól függően 50-150 méter mélyen, egy 27 kilométeres alagutat tölt meg. A 3 méter átmérőjű alagút négy helyen keresztezi a svájci-francia határt; hosszának legnagyobb része francia területen fekszik.
- Az LHC a Naprendszer legüresebb helye - mondta Rolf-Dieter Heuer - mivel a gyorsítóban a csillagközi térhez hasonló vákuumot kell előállítania a kutatóknak. Emellett a világegyetem leghidegebb helye is, hiszen mínusz 271 Celsius fokra lehűtve működik megfelelően. Egyben a világegyetem legforróbb pontja is, mert a benne történő proton-proton ütközések helyén rendkívül rövid időre ezermilliószor magasabb hőmérséklet keletkezik, mint ami a Nap belsejében uralkodik - magyarázta a berendezés megdöbbentő tulajdonságait a CERN főigazgatója, aki úgy véli: az LHC megépítésével a fizikai alapkutatások egy új fejezete kezdődött el.
A gyorsítóban 600 millió proton-proton ütközés történik minden egyes másodpercben, amelyek pontos megfigyeléséhez óriási és nagyon bonyolult detektorokat kellett építeniük a mérnököknek. Az első proton-proton ütköztetéseket 2009 november 23-án, 900 GeV (giga elektron volt) energián végezték a fizikusok.
- Nagyon óvatosak voltunk a kísérletek kezdetekor, ezért csak fokozatosan emeltük az ütközések energiáját - mondta a főigazgató utalva arra, hogy egy korábban történt sérülés miatt az LHC-t több mint egy évre le kellett állítaniuk a kutatóknak, amíg a mérnökök kijavították a gyorsító tönkrement mágnes tekercseit. Az első kísérletek azonban olyan jól sikerültek, hogy 2010 márciusában a hadronütköztető már elérte a protonnyalábonkénti 3,5 TeV-os (tera elektron volt) energiát, amely 7 TeV-os ütközéseket jelent. - Az LHC most már készen áll arra, hogy megfejtse a világegyetem titkait - mondta Rolf-Dieter Heuer.
Ma tudósok a világegyetemet felépítő anyag és energia mindössze 4-5%-át képesek megmagyarázni. - Az univerzum 95%-a tulajdonképpen sötét, nem csak abban az értelemben, hogy nem bocsájt ki detektálható elektromágneses sugárzást, hanem abban a tekintetben is, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk róla - mondta előadásában a CERN főigazgatója utalva arra, hogy az úgynevezett sötét anyag és sötét energia mibenléte ma még rejtély a fizikusok számára. - A sötét anyag nem lép kölcsönhatásba a normál anyaggal, de ahhoz hasonlóan gravitációs erőt fejt ki, azaz összehúzza az univerzumot. A sötét energia hatása ezzel ellentétes: az univerzum egyre gyorsuló tágulásáért felelős.
- Az LHC-nak köszönhetően először nyílhat arra mód, hogy „fény vetüljön" a sötét anyag és energia természetére - hangsúlyozta a főigazgató. A fizikusok úgy vélik: a hatalmas energiájú ütköztetések során olyan új részecskék is keletkezhetnek, amelyek tulajdonképpen a sötét anyag építőkövei.
Ha a fizikusok megtalálják a sötét anyag alkotórészecskéit, ezzel még mindig csupán a teljes világegyetem egynegyedét ismernék meg. A még rejtélyesebb sötét energiáról a kutatók nem sokkal tudnak többet annál, hogy egyenletesen oszlik el az univerzumban és gyorsítja a világegyetem tágulását.
További részletek a vilagtudomany.hu-n.



