Az univerzum 95%-a tulajdonképpen sötét, nem csak abban az értelemben, hogy nem bocsájt ki detektálható elektromágneses sugárzást, hanem úgy is, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk róla. Az Nagy Hadronütköztetőnél dolgozó fizikusok célja, hogy megértsék az anyag legalapvetőbb alkotórészeinek természetét, és ezzel választ adhassanak a világegyetemmel kapcsolatos megválaszolatlan kérdésekre - mondta a Rolf-Dieter Heuer, a CERN főigazgatója, aki "A Nagy Hadronütköztető: a sötét univerzum megvilágítása" címmel tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián.

A részecskefizikusok jelenlegi ismeretei szerint a világegyetem, így benne az ember is kevés számú elemi részecskéből épül fel. - Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a részecskefizika Standard Modellje szerint a fizikai világ kvarkokból és leptonokból, valamint a közöttük ható erőkből áll - mondta előadásában az Európai Részecskefizikai Laboratórium (CERN) főigazgatója, hozzátéve: azt egyelőre nem tudjuk, honnan ered ezeknek az elemi részecskéknek a tömege. A fizikusok úgy gondoljuk, hogy egy nagyon rejtélyes részecske, az úgynevezett Higgs-bozon "ad" tömeget valamennyi részecskéknek.

De valóban létezik-e a Higgs-bozon? A kérdésre egyelőre a tudósok nem tudnak választ adni, de Rolf-Dieter Heuer úgy véli, hogy a Nagy Hadronütköztető (LHC) képes megtalálni a Higgs-, vagy egy hozzá nagyon hasonló szerepet játszó részecskét. Az, hogy az LHC sem a Higgs-bozont, sem másmilyen új fizikai jelenséget nem talál, a fizikus szerint gyakorlatilag elképzelhetetlen. - Optimista vagyok, mivel a gyorsító remekül működik, és kiváló fizikusok dolgoznak a kérdés megválaszolásán - mondta Rolf-Dieter Heuer.


A Nagy Hadronütköztető a világon valaha épített legnagyobb kísérleti berendezés, amely Genf mellett, a francia-svájci határon, a domborzati viszonyoktól függően 50-150 méter mélyen, egy 27 kilométeres alagutat tölt meg. A 3 méter átmérőjű alagút négy helyen keresztezi a svájci-francia határt; hosszának legnagyobb része francia területen fekszik.

- Az LHC a Naprendszer legüresebb helye - mondta Rolf-Dieter Heuer - mivel a gyorsítóban a csillagközi térhez hasonló vákuumot kell előállítania a kutatóknak. Emellett a világegyetem leghidegebb helye is, hiszen mínusz 271 Celsius fokra lehűtve működik megfelelően. Egyben a világegyetem legforróbb pontja is, mert a benne történő proton-proton ütközések helyén rendkívül rövid időre ezermilliószor magasabb hőmérséklet keletkezik, mint ami a Nap belsejében uralkodik - magyarázta a berendezés megdöbbentő tulajdonságait a CERN főigazgatója, aki úgy véli: az LHC megépítésével a fizikai alapkutatások egy új fejezete kezdődött el.

A gyorsítóban 600 millió proton-proton ütközés történik minden egyes másodpercben, amelyek pontos megfigyeléséhez óriási és nagyon bonyolult detektorokat kellett építeniük a mérnököknek. Az első proton-proton ütköztetéseket 2009 november 23-án, 900 GeV (giga elektron volt) energián végezték a fizikusok.

- Nagyon óvatosak voltunk a kísérletek kezdetekor, ezért csak fokozatosan emeltük az ütközések energiáját - mondta a főigazgató utalva arra, hogy egy korábban történt sérülés miatt az LHC-t több mint egy évre le kellett állítaniuk a kutatóknak, amíg a mérnökök kijavították a gyorsító tönkrement mágnes tekercseit. Az első kísérletek azonban olyan jól sikerültek, hogy 2010 márciusában a hadronütköztető már elérte a protonnyalábonkénti 3,5 TeV-os (tera elektron volt) energiát, amely 7 TeV-os ütközéseket jelent. - Az LHC most már készen áll arra, hogy megfejtse a világegyetem titkait - mondta Rolf-Dieter Heuer. 

Ma tudósok a világegyetemet felépítő anyag és energia mindössze 4-5%-át képesek megmagyarázni. - Az univerzum 95%-a tulajdonképpen sötét, nem csak abban az értelemben, hogy nem bocsájt ki detektálható elektromágneses sugárzást, hanem abban a tekintetben is, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk róla - mondta előadásában a CERN főigazgatója utalva arra, hogy az úgynevezett sötét anyag és sötét energia mibenléte ma még rejtély a fizikusok számára. - A sötét anyag nem lép kölcsönhatásba a normál anyaggal, de ahhoz hasonlóan gravitációs erőt fejt ki, azaz összehúzza az univerzumot. A sötét energia hatása ezzel ellentétes: az univerzum egyre gyorsuló tágulásáért felelős.

- Az LHC-nak köszönhetően először nyílhat arra mód, hogy „fény vetüljön" a sötét anyag és energia természetére - hangsúlyozta a főigazgató. A fizikusok úgy vélik: a hatalmas energiájú ütköztetések során olyan új részecskék is keletkezhetnek, amelyek tulajdonképpen a sötét anyag építőkövei.

Ha a fizikusok megtalálják a sötét anyag alkotórészecskéit, ezzel még mindig csupán a teljes világegyetem egynegyedét ismernék meg. A még rejtélyesebb sötét energiáról a kutatók nem sokkal tudnak többet annál, hogy egyenletesen oszlik el az univerzumban és gyorsítja a világegyetem tágulását.

További részletek a vilagtudomany.hu-n.
 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.