Ezekkel az európai országok közötti eltérésekkel, valamint a különbségek áthidalásával foglalkozik az a budapesti kétnapos csúcstalálkozó, melyen mind az alacsony, a közepes és a magas ICD beültetésszámmal bíró országok képviselői részt vesznek. A huszonnyolc ország küldöttei nemcsak a regionális különbségekről beszélnek, de feltárják ezek klinikai, politikai és gazdasági okait is.

A most zajló budapesti csúcstalálkozó az Implantable Cardioverter Defibrillator for Life Initiative: Fighting against Sudden Cardiac Death in Emerging Economies címet kapta (Beültethető defibrillátor (ICD) az életért” kezdeményezés: a hirtelen szívhalál elleni küzdelem az átmeneti gazdaságokban). A rendezvényt az Európai Szívritmus Társaság (EHRA) és a Magyar Kardiológusok Társasága közösen szervezi.
Christian Wolpert, a németországi Mannheim-i Egyetemi Kórház kardiológus professzora, Auricchio és Vardas professzorokkal együtt nemrég végzett egy felmérést a szív-elektrofiziológia jelenlegi státuszáról az Európai Kardiológusok Társaságának (EKT) tagországaiban.
- Összességében véve elmondhatjuk, - mondja Christian Wolpert professzor-, hogy az EKT tagországok átmeneti gazdaságaiban nagy eltéréseket találtunk az antiaritmiás eszközös kezelésekhez való hozzáférésben, és ezeknek a legkülönfélébb okai vannak. A beültetések, a kezelő centrumok valamint az orvosok száma egyértelműen összefüggésbe hozható az országok gazdasági helyzetével és költségvetési megszorításaikkal. Azonban még azoknál a magasabb GDP-vel rendelkező országoknál is, ahol az eszközös kezelés gazdasági szempontból végrehajtható lenne, elmondhatjuk, hogy komoly, a szükségesnél alacsonyabb kezelési arányt tapasztaltunk. Ez egyaránt visszavezethető a szakemberek, illetve az információ hiányára; arra a tényre, hogy még mindig nem tudatosítottuk eléggé az eszközös kezelés fontosságát. Az eszközös kezelés gyakoribb alkalmazása rengeteg embert védhetne meg a hirtelen szívhaláltól.
- Az EKT tagországok ICD használatáról szóló elemzés (amit az Európai Szívritmus Társaság a 2010-es Fehér könyvben adott közzé), az eszköz-beültetési számok tekintetében óriási különbségeket mutat a tagországok között – mondja Merkely Béla professzor, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke. – Sok olyan beteg van, akinek bár feltehetően előnye származna az eszközös kezelésekből, ezt nem kapja meg – fűzi hozzá. – Mindamellett a beültetés nem csak a költségvetésen, a finanszírozáson és a GDP-n múlik, ez egy nagy szakmai tudást is igénylő feladat. Az implantációk számának a növeléséhez mind az eszközös kezelés elméletének – javallatok, eszköz-választás, programozás és problémamegoldás -, mind magának a beültetési eljárás gyakorlati oktatásának a fontosságát hangsúlyozni kellene.
Ahogy Merkely professzor elmondja, a találkozó olyan hidak építését kísérli meg, melyek az orvosi, a politikai és a gazdasági szférát hivatottak összekötni, annak érdekében, hogy a hirtelen szívhalál, a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok kezelése és megelőzése nagyobb politikai és gazdasági törődést kapjon. – Az alacsony, a közepes és a magas beültetési számokkal rendelkező országokból egyaránt hívtunk résztvevőket, mégpedig azért, hogy rávilágítsanak a regionális különbségekre, valamint ezek politikai és gazdasági okaira. Ezért nemcsak kardiológusokat, de egészségügyi közgazdászokat, politikusokat és újságírókat is hívtunk Közép-Kelet Európából.
A hirtelen szívhalál elleni küzdelem fontosságát elismerve, a huszonhat európai ország, valamint Libanon és Izrael részvételével megrendezendő csúcstalálkozó fővédnökségét Schmitt Pál köztársasági elnök, védnökségét pedig Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere vállalta el.
Forrás: vilagtudomany.hu



