Hogyan segíthet a biológia az információtechnikának - ezt mutatta be előadásában az MTA Szegedi Biológiai Központjában kutató Dér András. Mint azt a fizikus elmondta: a híres lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem már az 1960-as években elgondolkodott azon, hogyan lehetne az élő anyagot az elektronika szolgálatába állítani. - Mivel a számítástechnika elemek miniatürizálása a jelenlegi szilícium alapú félvezető technológiával nem folyhat a végtelenségig, elkerülhetetlen, hogy a kutatók új eljárásokat dolgozzanak ki az információs rendszerek kapacitásának további növelésére - mondta az MTA doktora, aki úgy véli: a biológiai makromolekulák önszerveződési képessége lehetővé teszi az elektronikában történő felhasználásukat. Ennek egyik akadálya lehet, hogy a legtöbb biológiai anyag hosszú távon nem stabil.A közelmúltban azonban a kutatóknak sikerült egy olyan makromolekulát találniuk, amely nagyon hosszú időn keresztül sem bomlik le. - A bakteriorodopszin fény hatására megváltoztatja a szerkezetét, tehát gyakorlatilag különböző hullámhosszúságú fénnyel programozható - mondta Dér András. Használható-e a bakteriorodopszin intergált áramkörökben? A fizikus véleménye szerint igen.
- Fénnyel megvilágítva megváltozik a molekula törésmutatója, és ez elegendő nagyságú változás ahhoz, hogy áramkörök építésére fel lehessen használni. A bakteriorodopszinnal sikerült a kutatóknak másfél pikoszekundumos kapcsolási sebességet elérni, amely három nagyságrenddel gyorsabb, mint amire a mai szilícium alapú csúcstechnológia képes.
- A jelenlegi bíztató adatok alapján úgy véljük, a bakteriorodopszin egyik ígéretes alternatívája lehet a félvezető áramköröknek - mondta a fizikus.
További részletek a vilagtudomany.hu-n.



