Az Egyesült Államokban a jövő hónapban kezdődnek az Űrlift Játékok. Ezen azok a nemzetközi kutatócsoportok vesznek részt, amelyek évek óta dolgoznak az űrlift koncepcióján és gyakorlati megvalósításán.

Két évvel ezelőtt megalapították a Nemzetközi Űrlift Konzorciumot is, amelynek az a célja, hogy összehangolja a kutatásokat. Az űrlift gondolata már az űrutazás egyik orosz pionírja, Konsztantyin Ciolkovszkij írásaiban is felvetődött, majd az 1960-as években egy orosz mérnök írta le az elképzelést, amelynek újabb lökést adott a tudományos-fantasztikus író, Arthur C. Clarke. Ő egyik könyvében, A paradicsom szökőkútjaiban írta le az űrliftet.

A mostani elképzelések szerint egy körülbelül 36 ezer km magasan, geostacionárius pályán keringő műholdat össze kellene kötni a Földdel egy igen erős kábellel. A geostacionárius pálya tulajdonságai miatt a műhold a Föld felszínéhez képest mozdulatlanul áll. Majd a kábelt használva, mintha csak lifttel mennénk, lehetne feljutni a világűrbe.

A műholdról egy másik, ugyanolyan hosszú kábelen ellensúlyt kell "felereszteni", ezt a Föld tengely körüli forgása miatti centripetális erők feszítenék ki, így a terhek feljuttatása a műholdat nem mozdítaná el kívánatos pozíciójából alacsonyabb pályára. Az űrliftet műholdak, a megfigyelő személyzet, illetve tudományos műszerek feljuttatására lehetne használni.

Az űrlift csillagászati megfigyelésekhez ideális lenne, hiszen ekkora magasságban már nem jelentkezik a földi légkör torzító hatása, és a műszerek feljuttatása kevesebbe kerülne a jelenleginél. Üzemeltetése a jelenlegi hordozórakéták költségének töredéke lenne, mivel csak elektromos energiát igényelne. A teher feljuttatása a kisebb (vagy elhanyagolható) gyorsulás miatt kíméletesebb. A visszatérő kabinok és rakományok energiát termelnének, melyek az üzemeltetési költséget tovább csökkentik.

A NASA egyik intézete, a NIAC, amely a különböző koncepciókkal foglalkozik már korábban kiírt egy pályázatot, amelynek a nyertese egymillió dollárt kap, ha kifejleszti az űrlifthez alkalmas kábelt, amelynek rendkívül könnyűnek, és szakításállónak kell lennie.

Jelenleg egy szállítmány felbocsátása az űrbe mintegy fél milliárd dollárba kerül, ennek megfelelően egy kilogrammnyi hasznos teher szállítása az űrállomásra húszezer dollár. Az első működő világűr lift azonnal a tizedére csökkentené a szállítási költségeket, a további liftek megépítése nyomán pedig akár a mostani költségek századára is zuhanhatna a szállítás ára.

A kábel anyagának a becslések alapján közel 200-szor kell erősebbnek lennie a jó minőségű acélnál, és mintegy 4-5-ször erősebbnek a ma előállított legerősebb anyagoknál. A geostacionárius pályán mozgó égitest sem marad mindig pontosan az adott földfelszíni pont felett, az esetleges elmozdulást pedig minimalizálni, korrigálni szükséges.

A megkívánt teherbírású és kis sűrűségű anyag mibenlétére egyelőre csak ötletek vannak. Az egyik ilyen lehetőség az úgynevezett szénalapú nanocsövekből álló kábel. Egyes kísérletek és számítások alapján elképzelhető, hogy az ezekből felépített hatalmas kábel kibírja a terhelést - több kutató azonban egyelőre kétségbe vonja a számításokat.

Az űrlift egyelőre tehát elméletileg lehetséges, de még nem megvalósítható. Ha mégis sikerül elkészíteni, akkor az átalakítja az egész űripart. Sokkal többen és sokkal olcsóbban küldhetnek műholdakat az űrbe, az űrutazás is sokkal több személynek lesz elérhető, megnőhet a turistautakra jelentkezők száma.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.