Dr John Alroy, az ausztrál Macquarie egyetem paleobiológusa 100 ezer fosziliát tanulmányozott, hogy a tengeri állatok sorsát nyomon kövesse a 250 millió évvel ezelőtti Nagy kihalás alatt. A kutatás eredményei - amelyeket a Science című nemzetközi szaklapban közöltek - azt valószínűsítik, hogy most is valami hasonló történik. A mostani kihalás potenciálisan minden eddiginél nagyobb lehet.

"Szervezetek, amelyek korábban alkalmazkodtak a körülményekhez, most már nem képesek erre" - mondta Dr Alroy. "A végén egy drámaian megváltozott tengerfeneket kapunk, mivel megváltozik a nagy élőlény csoportok súlya. Vagyis a most zajló kihalás felborítja a tengeri élőlények egyensúlyát."
"Amikor tömeges kihalás zajlik, kiszámíthatatlanok a következmények, bármi megtörténhet" - magyarázza a kutató. "Az emberi faj alapvetően egy hatalmas kísérletet végez a természettel."
A Föld története során öt, más számítás szerint három Nagy kihalás történt, a legutóbbi 65 millió éve, amikor kihaltak a dinoszauruszok, életteret engedve az emlősöknek.
A mostani kihalás abban is különbözik az előzőtől Dr Alroy szerint, hogy nem köthető egyetlen katasztrofális eseményhez, mint 65 millió éve az aszteroida becsapódása. Most számos tényező játszik közre, a klímaváltozás, az emberi népesség robbanásszerű növekedése, a környezetszennyezés, az ember által szétszórt idegen fajok megjelenése az egyes életterekben, a rovarirtók és a műtrágyák túlzott használata.



