A gravitáció a sötét energiával ellentétes hatást fejt ki, összehúzná a világegyetemet, ezért is a tudósok különböző modellekkel próbálták leírni az univerzum élettörténetét. Van olyan elképzelés, amely szerint a tágulás lelassul, majd egy idő után a zsugorodás váltja fel és a Nagy Bummal kezdődő történet egy Nagy Reccsel ér véget. Van, aki azt mondja, hogy ez a folyamat ismétlődik, vagyis a Nagy Reccset egy újabb Nagy Bumm követi és így tovább.

Kozmikus nagyító - a NASA rajza
A NASA legújabb kutatásai viszont azt a modellt látszanak alátámasztani, amely szerint a világegyetem örökké tágulni fog, és egy idő után már ritka, hideg és halott "sivataggá" válik.
Az amerikai űrügynökség a Hubble űrteleszkóp és az európai űrügynökség, az ESA segítségével próbált többet megtudni a sötét energiáról.
A NASA pasadenai Jet Propulsion laboratoriumának kutatói által vezetett nemzetközi tudos team az űrteleszkóp és egy hatalmas "galaktikus nagyító" segítségével tanulmányozta a sötét energia eloszlását és ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a gyorsuló tágulás örökké tartani fog.
A Science szaklapban pénteken közölt tanulmány szerint azt figyelték meg, hogyan téríti el a távoli galaxisok fényét egy viszonylag közeli, 2,2 milliárd fényévre levő galaxishalmaz, az Abell 1689. Ez az egyik legnagyobb galaxishalmaz, amiről tudomásunk van.

Az Abell 1689 galaxishalmaz központi része - kékben a sötét anyag látható (NASA)
A hatalmas tömeg eltéríti a távolabbi csillagok fényét, és kozmikus nagyítóként hat. Eric Jullo professzor, a kutatás vezetője azt hangsúlyozta, hogy a sötét energia kérdését minden oldalról meg kell vizsgálni. "Nagyon fontos, hogy számos vizsgálati módszerünk legyen, és most van egy új, nagyon hatásos módszer. Azt különösen szeretem, hogy az új módszerünk nagyon vizuális. Ténylegesen láthatód, hogyan hajlítja a gravitáció és a sötét energia a háttérben levő galaxisok fényét ívekké."
Priya Natarajan, a Yale egyetem kozmológusa, aki szintén reszt vett a kutatásban, azt mondja, ezt a módszert a jövőben más gravitációs lencsék esetében is alkalmazni lehet majd. Mivel nagyjából ismerjük az anyag és az energia arányait, ha megfelelő ismereteket szerzünk az eloszlásukról, a világegyetem geometriájáról is, szerinte kiszámíthatóvá válik az univerzum fejlődése.



