Mint mondta, a Tejút, vagy már galaxisok központjában található hatalmas fekete lyukak hidak lehetnek más világegyetemekbe.

Fantáziarajz egy fekete lyukról (Wikipedia)
(A fekete lyuk olyan égitest, amelynek a felszínén a szökési sebesség eléri vagy meghaladja a fénysebesség értékét, magyarán olyan nagy a tömegvonzása, hogy még a fény sem tudja elhagyni. Létezését az általános relativitáselmélet jósolta meg. Itt a most általánosan elfogadott elméletek szerint a gravitációs erő minden más anyagi erőnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze, bizonyos fizikai mennyiségek, mint a sűrűség, a téridő-görbület végtelenné válnak - ez a szingularitás.)
Poplawski szerint azonban ahelyett, hogy az anyag sűrűsége végtelenné válna a szingularitásban, inkább egy "rugóhatás" lép fel, a téridő görbülete ellenáll a gravitáció hatalmas erejének. A téridő úgy viselkedik, mint egy összenyomott rugó, a fekete lyukba bekerülő egyre több anyag miatt növekszik a gravitáció, a téridő pedig a növekvő nyomás hatására "visszarúg" és folyamatosan tágul.

Felvétel az M81 spirális galaxisról, közepén fekete lyukkal (NASA)
A lengyel kozmológus úgy véli, ez lehet a magyarázat saját világmindenségünk tágulására is.
Az persze kérdéses, lehet-e valaha is kísérletileg igazolni Poplawski elméletét, hiszen a fekete lyukakat semmi nem hagyhatja el, így lehetetlen információt szerezni arról, mi zajlik odabent.
Poplawski azonban még ezt is megkérdőjelezi: szerinte ha mi valóban egy forgó fekete lyukban levő világmindenségben élünk, a forgásnak hatása lehet a benti téridőre, a világmindenségnek lehet egy kitüntetett iránya. Ez összefüggésben állhat az anyag és az antianyag egyensúlyának hiányával és megmagyarázhatja a neutrinók rezgését.



