A Fischer-Tropsch eljárásként ismert módszerrel előállított szénhidrogének eléggé hasonlítanak a mostani üzemanyagokhoz, ezért használatukhoz nem kell lényegesen módosítani sem az autók motorját, sem az üzemanyagtöltő állomásokat.

Ha a motorban elégetett üzemanyag a légkör széndioxidjából készül napenergiával, a rendszer környezetkímélő, mert a széndioxid kibocsátás mérlege 0.
Az egyik kísérleti berendezés, amelyet az Albuquerquei (Új-Mexikó) Sandia laboratórium tudósai készítettek, egyelőre erőművek füstjéből nyeri ki a széndioxidot, de fejlesztői szerint a jövőben már a légkörből is képes lesz erre.
A napkollektor segítségével 1500 Celsius fokra melegítenek két kamrát, amelyekben cériumoxid gyűrűk forognak. A felmelegedett cériumoxid az egyik kamrában elengedi az oxigént, amelyet kipumpálnak. Az így az oxigéntől megszabadított cérium a forgással először lehül, majd átkerül a másik meleg kamrába, ahova viszont széndioxidot pumpálnak be. A cérium leszakítja az egyik oxigén atomot a széndioxidról, az eredmény a cériumoxid és a szénmonoxid.
Egy másik tudóscsoport Zürichben hasonló rendszert működtet, csak cérium helyett kálciumoxidot, cinkoxidot és gőzt használ hidrogén és szénmonoxid képzésére. Az ő rendszerük már a légköri széndioxiddal is működik.
Még mindkét csapatnak komoly nehézségeket kell legyőznie: az új-mexikóiak berendezése egyszerre csak pár másodpercig működik, a svájci berendezésnek meg túl kicsi a teljesítménye. Mindkét helyen meg vannak azonban győződve arról, hogy idővel megoldják a problémákat.



