Az ótestamentumban leírt csapások valóban sújtották az ókori Egyiptomot, csak éppen egy akkori globális felmelegedés és egy vulkánkitörés volt a valódi ok. A tudósok azt állítják, bizonyítékokat találtak.

A kutatók azt mondják, a Mózes történetében leírt egyiptomi csapásokat Isten haragja helyet a klímaváltozást követő környezeti hatások láncolata és a több száz kilométerre zajló katasztrófa idézték elő.

A járványok a Nílus deltájában álló akkori egyiptomi fővárosban pusztítottak II. Ramszesz fáraó uralkodása idején, időszámítás előtt 1279 és 1213 között. A várost elhagyták mintegy háromezer éve, és a tudósok szerint a magyarázat a járvány lehet.

A klímakutatók pedig egy drámai klímaváltozás nyomait találták meg az egyiptomi barlangokban található kövek rádióaktivitásának értékelésével. Ebben az időszakban a korábbi meleg és nedves időjárás hirtelen szárazra fordult.


John Martin festménye a hetedik csapásról

Augusto Magini, a Heidelberg egyetem professzora szerint II. Ramszesz alatt bőséges volt az eső, Egyiptom virágzott. Uralkodása után azonban egy száraz időszak jött, aminek súlyos következményei voltak.

A kutatók szerint ez magyarázza a bibliában leírt első csapást is, miszerint a Nílus vize vérré változott. A meleg és a szárazság miatt a korábban gyors folyású, bővízű Nílus lelassult, elapadt, zavarossá vált. Dr Stephan Pflugmacher, a Berlini egyetem biológusa szerint ez kedvező feltételeket teremtett egy baktérium, az Oscillatoria rubescens elszaporodására, ami vörösre festette a vizet.

Ennek a baktériumnak az elszaporodása aztán a dőlő dominók módjára elszabadította a második, a harmadik és a negyedik csapást: a békákat, a tetveket és a legyeket. A mérgező baktérium elszaporodása miatt az ebihalak a stressz hatására gyorsan tömegesen felnőtt egyedekké váltak és a békák elhagyták a vizet, majd elpusztultak. A rovarokkal táplálkozó békák tömeges pusztulása pedig a szúnyogok, a legyek és egyéb rovarok elszaporodásához vezetett.

A rovarok elszaporodása pedig az ötödik és a hatodik csapást idézte elő, a dögvészt az állatok között és a keléseket az embereken.

A több száz kilométerre fekvő Santorini szigetén kitört egy tűzhányó. Ez volt az emberiség történelme során az egyik legnagyobb vulkánkitörés és ez idézte elő a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik csapást: a termést elverő jégesőt, a sáskajárást és a háromnapos sötétségséget. A jégeső kialakulását a magas légkörbe feljutó vulkáni hamu idézte elő. Ugyancsak ez az oka a sötétségnek, de még a sáskáknak is. Dr Siro Trevisanato, a csapásokkal foglalkozó biológus szerint a hamúeső és az azt kísérő időjárási anomáliák miatt keltek útra a sáskák.

Végül a tizedik csapás, az egyiptomi elsőszülöttek halála is az előbbiek következménye. A súlyos helyzetben egy mérgező gomba fertőzhette meg a gabona készleteket. Az akkori szokások szerint az elsőszülőtt fiúk ehettek elsőként az étkezésekkor, így ők voltak a mérgezés első áldozatai.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.