A CoRoT-7b nevű bolygó 480 millió fényévnyíre van tőlünk, s bár szilárd a felülete, aligha lehet élet rajta, hiszen túl közel kering központi csillagához. Ennél fogva a "napos" oldalán a hőmérséklet elérheti a 2200 Celsius-fokot, míg a sötétségbe borult felületén mínusz 210 Celsius-fokra zuhanhat - olvasható a LiveScinence című tudományos hírportálon.

A legújabb kutatási eredmények arról tanúskodnak viszont, hogy a planétán még a korábbi feltételezéseknél is barátságtalanabb körülmények uralkodnak. A CoRoT-7b felszínén állandó a vulkanikus tevékenység, amely erőteljesebb lehet, mint a Jupiter holdján, az Ión, amelyen négyszáznál több tűzhányó van. Utóbbit Naprendszerünk legaktívabb vulkanikus tevékenysége jellemzi.
"Feltételezéseink szerint az állandó vulkánkitörések miatt lávafolyamok borítják a bolygó egész felszínét" - vélekedett Rory Barnes, a University of Washington in Seattle csillagásza.
Rory Barnes kollégáival részben azért feltételezi az erőteljes vulkanikus tevékenységet, mivel a CoRoT-7b túl közel kering központi csillagjához, amelytől "mindössze" 2,5 millió kilométer választja el. Ez a távolság 60-szor kisebb, mint a Föld és a Nap közötti távolság.

Az erőteljes vulkanikus aktivitás viszont gátolja az élet kialakulását, mivel állandóan átalakítja a bolygó felszínén, amelyen így nehezen "vetheti meg a lábát" valamilyen élő szervezet. A CoRoT-7b bolygóval kapcsolatos korábbi kutatások során arra a következtetésre jutottak a csillagászok, hogy "légköre" szétporlasztott kőzetből áll, s a részecskék időnként "esőként" permeteznek a felszínre.
A bolygó csaknem szabályos kör alakú pályán kering. Bármilyen eltérés a cirkuláris pályától, legyen az mindössze 250 kilométeres, Rory Barnes számításai szerint azt eredményezi, hogy a CoRoT-7b valamely szomszédja gravitációs hatása alá kerülhet, ami torzítja a felszínét, vulkanikus tevékenységet indítva be. Földünk szintén ki van téve ilyen gravitációs hatásoknak, ám ezek energiáját elnyelik az óceánok.
"A CoRoT-7b felszínén majdnem bizonyosan nincsenek óceánok. Egy bolygót, amely nem kör alakú pályán halad, különbözőn mértékű gravitációs hatások érik keringése során. A legerősebb gravitációs húzóerőt akkor tapasztalja, amikor a legközelebb van napjához, a leggyengébbet pedig akkor, amikor leginkább eltávolodik központi csillagjától. Amikor egy bolygó e két pont között mozog, hol kifeszül, hol pedig elernyed. Ez a folyamat hevíti a bolygó belsejét, vulkanikus aktivitást eredményezve a felszínén" - magyarázta Rory Barnes.



