
Dr. Gunter Nimtz és Dr. Alfons Stahlhofen, a Koblenzi egyetem fizikusai fotonokkal - a fény elemi részecskéivel - kísérleteztek, amikor rendkívüli esemény történt. Két, egymástól egy méterre felállított prizma között a fotonok "azonnal" megtették az utat. Pontosabban fogalmazva, gyorsabban a fénysebességnél (ami vákuumban 299 792 458 m/s).
Márpedig a fénysebesség a fizika egyik alapvető állandója. Einstein speciális relativitás elmélete szerint meghaladása lehetetlen, mert végtelen mennyiségű energiát igényelne bármilyen tárgy felgyorsítása ilyen sebességre.
Ráadásul a fénysebességnél gyorsabb utazás számos bizarr eseményhez, paradoxonokhoz vezetne. Például azelőtt érkezhetnénk meg célunkba, hogy elindultunk.
A két német tudós a kvantumalagút hatás nevű jelenséget tanulmányozta kísérletével. A kvantumfizika tele van meglepetésekkel, az alagútjelenség pedig éppen arról szól, hogy megdönthetetlennek tartott törvényeket lehet megsérteni.
A jelenség a Heisenberg-féle bizonytalansági elvvel függ össze, amely szerint nem tudjuk egy részecske bizonyos megfigyelhető változóit egyszerre tetszőleges pontossággal megmérni, még elvileg sem - például nem mérhető meg egyszerre pontosan egy részecske térbeli helye és impulzusa. A részecskék így bizarr módon "megkerülhetnek" akadályokat, ha ez nem tart túl sokáig. Ez nagyon különös, de számos mindennapi jelenségben meghatározó szerepe van, ilyen például a rádióaktivitás vagy a nukláris fúzió a Napban.
A tudósok két prizmát helyeztek el egymással szemben, egyre növekvő, végül egy méteres távolságra. Majd az egyikre mikrohullámú sugarat bocsátottak. A sugarat alkotó fotonok egy része visszaverődött az első prizma túlsó falán és így érte el az egyik mérőeszközt, míg más részecskék átléptek ("átugrottak") a másik prizmába és azon áthaladva érték el a másik mérő műszert. Az utóbbiak egy méterrel hosszabb utat tettek meg, mégis egyszerre érkeztek a műszerbe a visszaverődő fotonokkal.
Az alagútjelenség azonban a prizmák közötti távolság növelésével egyre ritkábban valósult meg, ezért ennél a 33 milliméteres hullámhossznál az egyméteres távolság volt a legnagyobb.
Dr. Nimtz (a képen) azt mondta a New Scientist magazinnak: "tudomásom szerint eddig ez az egyetlen megsértése a speciális relativitás elméletének".
aqui.la



