Nem az aljzat felületi szerkezete, hanem esése határozza meg, hogy életbe lép-e a gekkók tökéletes tapadási képessége - derítették ki kanadai és amerikai kutatók.

A kanadai Calgaryi és az amerikai Clemson Egyetem biológusai arról számolnak be a brit tudományos akadémia Proceedings of the Royal Society B című folyóiratában, hogy sík talajon a gekkók nem használják tapadószerkezetüket, még akkor sem, ha az csúszósnak bizonyul. Lábujjaik végén számtalan, végükön szétnyíló szőröcske található, amelyek az úgynevezett van der Waals-erők révén erősen rögzítik az állatot a felszínhez. Ha azonban bevetik e képességüket, a gekkók sebessége csökken.
 
Anthony Russell és Timothy Higham felfedezték, hogy a tízfokos szög volt a vízválasztó. Hat vizsgált állat közül három bekapcsolta rögzítőrendszerét ennél a dőlésszögnél, és ezáltal lelassultak. A másik három gyíkocska jóval gyorsabbnak bizonyult. A harmincfokos dőlésszög esetén már mind a hat gekkó bevetette különleges képességét - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.
 
(MTI)
 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.