
Kurt Kotrschal és Christian Schloegl viselkedéskutatók az intelligencia kialakulásához vezető evolúciós mechanizmusokat szeretnék kideríteni. "Madarak gondolkodása" című projektjük résztvevői az egyik oldalon jákópapagájok és keák, a másik oldalon pedig hollók, új-kaledóniai varjak és szajkók.
Mindkét csoport magas intelligenciáról tett tanúbizonyságot korábbi kísérletek során, kognitív képességeik kifejezése azonban különbözik. "Ennek oka életmódjuk és környezetük eltéréseiben keresendő" - magyarázza Kotrschal a Der Standard című osztrák lap internetes kiadásának adott interjúban.
A holló például elrejti táplálékát konkurensei elől - a keának azonban nincs szüksége erre. A holló ennél fogva képes perspektívát váltani. Ha észreveszi, hogy valaki figyeli rejtekhely-keresés közben, új helyet talál ki.
Kísérletek is alátámasztották a két csoport közti különbséget. Ha két edényt mutattak nekik, amelyből az egyik ételt tartalmazott, de csak az üresnek a tartalmát mutatták meg nekik, a hollók rögtön tudták, hogy a finomság a másik alatt lesz. A papagájok ezzel a kísérlettel nem tudtak mit kezdeni, de Kotrschal megjegyzése szerint a kutyák sem teljesítenek sokkal jobban.
Nem csak a papagájok és a hollók között, a varjúféléken belül is akadnak különbségek. A csókák például kevésbé bizonyultak sikeresnek, mint a hollók. "Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé lennének intelligensek. Sokkal inkább arra utal, hogy a kísérletek inkább a hollók képességeinek kedveztek" - véli az etológus.
A szajkók pedig életük során akár harmincezer rejtekhelyet is képesek megjegyezni - ez sokszorosan felülmúlja az ember képességeit. "Minden arra utal, hogy intelligenciájukat mind másképp vetik be. Stratégiáik függenek az élőhelyüktől, környezetüktől és táplálékkonkurenseiktől" - mondja Kotrschal. Az evolúciós alapok tehát minden egyes madárfajnál egymástól függetlenül vezettek az intelligencia kialakulásához.
(MTI)



