Megdöbbentő eredmény hozott egy tudományos kísérlet: medveállatkákat tettek ki az űrben uralkodó állapotoknak, a vákuumnak, a 0 Kelvin fok közeli hidegnek és a kozmikus sugárzásnak, de ők gond nélkül túlélték. Ilyesmi eddig csak egyes baktériumoknak sikerült, de a medveállatok "igazi" állatok, leginkább az ízeltlábúakra hasonlítanak.
Kis lépés a medveállatkáknak, de hatalmas ugrás az állatvilágnak.
Az űrbiológiával foglalkozó merikai kutatók még tavaly szeptemberben föld körüli pályára küldtek számos medveállatkát a Foton-M3 műholdon, majd az űrben kinyitották az őket tároló biológiai egységet (a képen ez még a Földön látható).
A gerinctelen állatokat semmi nem védte az űr dermesztő hidegétől, a gyilkos sugárzástól és a vákuumtól. Aztán, mint mostanra kiderült: életben maradtak és így is tértek vissza a Földre!
Valahogy úgy vészelték át az űrutazást, mint a száraz évszakot a kiszáradó mohákon. A medveállatkák szélsőséges körülmények között szinte teljesen le tudják állítani az életfunkcióikat, metabolizmusuk 10 ezredére lassul. Éppen ez a tulajdonságuk keltette fel a tudósok érdeklődését, és ezért küldték őket "igencsak fapados" űrutazásra.
Hogy a gerinctelen űrhajósok hogyan védik meg magukat az űrben, egyelőre rejtély. A kutatók szeretnék azonosítani az ezért felelős géneket, ami távlatilag az emberi DNS önjavító mechanizmusának megértését is elősegítheti.
A medveállatkák (Tardigrada) a Wikipédia meghatározása szerint közeli rokonságban állnak az ízeltlábúakkal, de több tulajdonságukban eltérnek tőlük. Testüket kemény kutikulapáncél fedi, melyet hidrosztatikus váz feszít ki. Ragadozó és növényevő fajokkal is találkozhatunk. Mivel szabad szemmel is láthatók, szívesen használják őket a kísérletekben és az iskolai biológia órákon.
Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák alkotta életközösségek, de a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, tengerparton, tengerben, édesvízben, ahol akár elérhetik a 25 000 állat/liter sűrűséget is.
aqui.la
Tetszett a cikk?
Oszd meg a barátaiddal!