Richard Dawkins 1976-ban tette közé híres könyvét, az Önző gént, amely újraértelmezte az evolúció elméletét. Nézetei az évtizedek során általánosan elfogadottá váltak, de csak most sikerült kézzelfogható bizonyítékot találni az elméletére.

Dawkins elméletének a lényege, hogy valójában nem az élőlények, hanem a bennük élő és továbböröklődő gének versengenek a túlélésért és az elterjedésért. Az élőlények csak "túlélő gépek", amelyeknek csak az a szerepük, hogy minél hatékonyabban segítsék génjeik elterjedését.

A Genetics című szakfolyóirat júliusi számában közölnek egy tanulmányt, amely az önző gén első konkrét bizonyítékáról szól.

Az elmélet egyik legfontosabb következtetése a természetes önzetlenség: az állatok sokszor hajlandók háttérbe szorítani saját szaporodási esélyeiket egy rokon esélyeinek javítása érdekében. Ezt nem lehet pusztán a természetes szelekcióval megmagyarázni, az önző gén elmélete azonban logikus magyarázattal szolgál: a lényeg a két egyed azonos génjeinek az elterjesztése.

A Geneticsben közölt tanulmány a méhekkel folytatott kutatásokat ismerteti. Azt a gén vizsgálták, amely a dolgozókat meddővé teszi. Evolúciós értelemben csak a szaporodás számít, az az állat, amely erre képtelen, az olyan, mintha soha nem is élt volna. A tanulmányt író kutatók szerint egyértelmű, hogy a meddővé tevő gén léte az önző gén elmélet bizonyítéka. Egy ilyen gén ugyanis csak akkor alakulhatott ki, ha az elmélet igaz, hiszen a meddő dolgozók elősegíthetik, hogy szaporodásra képes testvérük, a királynő átadja velük azonos génjeit a következő nemzedékeknek. Az elmélet szóhasználatával, a meddő dolgozó méh meghozza a legnagyobb evolúciós áldozatot, lemond a saját szaporodásról, hogy génjeit jobban szolgálhassa.

aqui.la

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.