
Dawkins elméletének a lényege, hogy valójában nem az élőlények, hanem a bennük élő és továbböröklődő gének versengenek a túlélésért és az elterjedésért. Az élőlények csak "túlélő gépek", amelyeknek csak az a szerepük, hogy minél hatékonyabban segítsék génjeik elterjedését.
A Genetics című szakfolyóirat júliusi számában közölnek egy tanulmányt, amely az önző gén első konkrét bizonyítékáról szól.
Az elmélet egyik legfontosabb következtetése a természetes önzetlenség: az állatok sokszor hajlandók háttérbe szorítani saját szaporodási esélyeiket egy rokon esélyeinek javítása érdekében. Ezt nem lehet pusztán a természetes szelekcióval megmagyarázni, az önző gén elmélete azonban logikus magyarázattal szolgál: a lényeg a két egyed azonos génjeinek az elterjesztése.
A Geneticsben közölt tanulmány a méhekkel folytatott kutatásokat ismerteti. Azt a gén vizsgálták, amely a dolgozókat meddővé teszi. Evolúciós értelemben csak a szaporodás számít, az az állat, amely erre képtelen, az olyan, mintha soha nem is élt volna. A tanulmányt író kutatók szerint egyértelmű, hogy a meddővé tevő gén léte az önző gén elmélet bizonyítéka. Egy ilyen gén ugyanis csak akkor alakulhatott ki, ha az elmélet igaz, hiszen a meddő dolgozók elősegíthetik, hogy szaporodásra képes testvérük, a királynő átadja velük azonos génjeit a következő nemzedékeknek. Az elmélet szóhasználatával, a meddő dolgozó méh meghozza a legnagyobb evolúciós áldozatot, lemond a saját szaporodásról, hogy génjeit jobban szolgálhassa.
aqui.la



