
Az emlékezetünk néha csodákra képes, nagyon jók vagyunk például régi fotók felismerésében, kapacitása azonban véges és néha rettenetes hibákat vétünk miatta. Gondoljunk csak a hibás tanúvallomásokra vagy az elfeledett házassági évfordulókra. Az emlékezés zavara néha még halálos is lehet: a halálos végű ejtőernyős balesetek 6 %-át például az okozza, hogy a sportoló elfelejti megrántani a kioldó zsinórt!
Vessük össze ezt a teljesítményt mondjuk egy olcsó laptopéval. Egy gyereknek hetek, hónapok kellenek ahhoz, hogy memorizáljon egy egyszerű szorzótáblát - a laptop szinte azonnal elmenti és soha el nem felejti.
A különbség oka, hogy a kétféle memória egészen másképpen működik. A számítógépek pontosan "tudják", mely adatot hova mentettek, nekünk viszont fogalmunk sincs arról, hogy mi hol van az agyunkban. Nem úgy keressük vissza az információt, hogy a megfelelő helyről előhívjuk, mint a számítógépek, hanem asszociációk, kulcsszavak és hasonlók segítségével. Nem a hely, hanem a tartalom, vagy egy kapcsolódó érzelem alapján.
Ha minden jól megy, a megfelelő emlék egyszer csak előugrik, erőfeszítés nélkül, lényegében magától. A baj az, hogy gyakran nem a megfelelő emlék jön elő. Az emlékezetet számos, akár véletlenszerű dolog is befolyásolhatja, például a hangulatunk. Egyes tanulmányok szerint ez odáig megy, hogy ha egy szót a díványon elterülve tanultunk meg, jobban emlékszünk rá fekve, mint állva.
Mindez nem csak az emberre igaz, az állatok emlékezete is hasonló elvek szerint működik.
Egyes kutatók most azt vizsgálják, egyelőre persze még csak elvi szinten, lehet-e javítani az emberi memória működését a számítógépek adattárolási elvén működő memória csipekkel.
Egy torontói csoport először azt vizsgálta, javítható-e a memória az agy megfelelő mélyrétegeinek stimulálásával. Csekély mértékű, de egyértelmű javulást mutattak ki. Ezzel a technikával azonban nem lehet ennél többet elérni.
Az igazi megoldást a memória implantátumok jelenthetik. Gary Marcus, a New York-i Egyetem pszichológus professzora szerint ez egyáltalán nem tesz majd minket gépekké. A New York Timesban megjelent cikkében azt állítja, hogy a beültetett memória csipeknek nem lenne hatásuk a gondolkodásunkra vagy az érzéseinkre - csak az emlékeket tenné könnyebben elérhetővé. A memória kártyával bővített agy kicsit úgy működne, mint a Google kereső. Az is az emberi emlékfelidézésre hasonlító kulcsszavas keresést kombinálja a számítógépek cím szerint kereső memóriájával.
aqui.la



