Tájias neve boronafa, azért mert boronáltak vele. A szilvafának vad testvére, erdő szélén, mezőn, mesgyén, árokban él.
1-3 m magas, erősen ágas cserje. Hajtásrendszere rövid- és hosszúhajtásokból áll, az előbbiek tövisben végződnek. Rügyei hármasával állnak, a középső lombrügyet, két virágrügy fogja közre. Levelei hosszúkás tojásdadok, ék vállúak, fűrészesek. A törpehajtások levelei csoportosak. Lombfakadás előtt virágzik, a virágok magánosak, a törpehajtáson csomósan állnak, a szirmok fehérek, hosszúkásak. Termés csonthéjas, 10 mm átmérőjű, hamvaskék, fanyar.
Gyümölcse kékesfekete, deres, aprószemű, fanyar, csak mikor már a dér megcsípte, akkor ehető, borízű, néhol megszárítva télen eszik. Szőlőmusttal összetörve vörös, mandolaízű kökénybor lesz belőle. Bimbójából vértisztító teát főznek.
Fája apróbb tárgyaknak feldolgozható, vékony hajtásából sétavessző lesz, szétterpeszkedő csemetéjét a sósűrítőkben koncentrálónak, a szabadon álló fiatal gyümölcsfa elkerítésére, kerítésnek használják. Elősövénynek azonban nem ajánlatos, mert sok bogár él rajta, amely a szilvafának is ártalmas.
Tájias neve boronafa, azért mert boronáltak vele. A szilvafának vad testvére, erdő szélén, mezőn, mesgyén, árokban él. 1-3 m magas, erősen ágas cserje. Hajtásrendszere rövid- és hosszúhajtásokból áll, az előbbiek tövisben végződnek. Rügyei hármasával állnak, a középső lombrügyet, két virágrügy fogja közre.
Tetszett a cikk?



