Nem Hollywood készül felmelegíteni a Vissza a jövőbe sorozatot - komoly tudományos elméletről van szó. Ha igaz, amit egyes orosz tudósok állítanak, rövidesen megnyílik a lehetőség a jövőből érkező időutazók fogadására.

Az egész tudományos világot izgalomban tartja a Nagy hadronütköztető gyűrű (Large Hadron Collider, LHC) közelgő beüzemelése. A részecskefizikai kutatások európai szervezete, a CERN által Genf közelében épített, minden eddiginél nagyobb részecskegyorsító olyan hatalmas energiájú események megfigyelésére ad lehetőséget, amelyek a Nagy bummot, a ma ismert világegyetem keletkezését röviddel követő állapotokra engednek következtetni.

Két moszkvai matematikus, Irina Arefjeva és Igor Volovics úgy véli, az LHC üzembe helyezésének lesz egy sokak számára meglepő "mellékhatása" is: lehetővé teszi az időutazást.

A New Scientist szerint a fizikusok egy része Einstein relativitáselméletéből azt a következtetést vonta le, hogy az időutazás lehetséges. Az első, aki ezzel az elmélettel előállt, még 1949-ben, Einstein matematikus munkatársa, Kurt Gödel volt.

Az időutazásnak azonban - nem úgy mint a sci-fikben - az elmélet szerint vannak korlátai: csak visszafelé, a múltba lehet utazni és csak addig, amikor működésbe lép az első időgép. Nos, a két orosz matematikus szerint éppen erről van szó, az LHC lesz a világ első időgépe.

Arefjeva és Volovics azt állítja, szubatomi szinten az LHC olyan erős téridő torzulást tud létrehozni, hogy a téridő ott teljesen körbezárul, létrehozva az első időhurkot. A fizikusok szerint a "zárt idővonalak" elvileg lehetővé tehetik a korábbi időpontok felkeresését.

Korábban, 1988-ban az amerikai Kip Thorne fejtette ki, hogy a téridő különböző részeit összekötő "féregjáratok" lehetővé teszik az időutazást - ezt az elképzelést azóta a sci-fi népszerűsítette és közismertté tette. Nos, úgy is fogalmazhatunk, hogy a moszkvai matematikusok szerint az LHC nagy energiájú részecskeütköztetései ilyen féregjáratokat generálnak. Kérdés persze, hogy a szubatomi méretekben esetlegesen létrejövő járatok elég nagyok-e ahhoz, hogy emberek utazzanak benne valamilyen időhajóval.

Volovics szerint a legkevesebb amit remélhetünk, hogy az LHC megmutatja: valóban létezhetnek-e féregjáratok.

Mindenesetre a jövő fejlett társadalma a történelemkönyvből tudni fogja, mikor lépett üzembe a Nagy hadronütköztető gyűrű és ezt kihasználva megcélozhatja ezt az időpontot az időutazás lehetséges legtávolabbi állomásaként. 

A legtöbb tudós - köztük olyanok is, akik egyébként hisznek az időutazás elvi lehetőségében - teljesen elveti az orosz matematikusok elméletét. Dr. Brian Cox, a Manchersteri egyetemről például azzal érvel, hogy a Földet évmilliárdok óta bombázó kozmikus sugárzás részecskéinek energia szintje nagyobb, mint amit az LHC-ban elő tudnak állítani, ezen az alapon tehát már rég köztünk kellene járkálniuk az időturistáknak.

Az általános vélekedés szerint az időutazás lehetetlen az ok-okozati összefüggéseket felborító időparadoxon miatt: egy időutazó például visszatérhetne a múltba és megölhetné saját nagyapját, ami azt eredményezné, hogy ő maga meg sem születne.

Rövidesen kiderül: az LHC a tervek szerint májusban indul.

aqui.la
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.