
Az egész tudományos világot izgalomban tartja a Nagy hadronütköztető gyűrű (Large Hadron Collider, LHC) közelgő beüzemelése. A részecskefizikai kutatások európai szervezete, a CERN által Genf közelében épített, minden eddiginél nagyobb részecskegyorsító olyan hatalmas energiájú események megfigyelésére ad lehetőséget, amelyek a Nagy bummot, a ma ismert világegyetem keletkezését röviddel követő állapotokra engednek következtetni.
Két moszkvai matematikus, Irina Arefjeva és Igor Volovics úgy véli, az LHC üzembe helyezésének lesz egy sokak számára meglepő "mellékhatása" is: lehetővé teszi az időutazást.
A New Scientist szerint a fizikusok egy része Einstein relativitáselméletéből azt a következtetést vonta le, hogy az időutazás lehetséges. Az első, aki ezzel az elmélettel előállt, még 1949-ben, Einstein matematikus munkatársa, Kurt Gödel volt.
Az időutazásnak azonban - nem úgy mint a sci-fikben - az elmélet szerint vannak korlátai: csak visszafelé, a múltba lehet utazni és csak addig, amikor működésbe lép az első időgép. Nos, a két orosz matematikus szerint éppen erről van szó, az LHC lesz a világ első időgépe.
Arefjeva és Volovics azt állítja, szubatomi szinten az LHC olyan erős téridő torzulást tud létrehozni, hogy a téridő ott teljesen körbezárul, létrehozva az első időhurkot. A fizikusok szerint a "zárt idővonalak" elvileg lehetővé tehetik a korábbi időpontok felkeresését.
Korábban, 1988-ban az amerikai Kip Thorne fejtette ki, hogy a téridő különböző részeit összekötő "féregjáratok" lehetővé teszik az időutazást - ezt az elképzelést azóta a sci-fi népszerűsítette és közismertté tette. Nos, úgy is fogalmazhatunk, hogy a moszkvai matematikusok szerint az LHC nagy energiájú részecskeütköztetései ilyen féregjáratokat generálnak. Kérdés persze, hogy a szubatomi méretekben esetlegesen létrejövő járatok elég nagyok-e ahhoz, hogy emberek utazzanak benne valamilyen időhajóval.
Volovics szerint a legkevesebb amit remélhetünk, hogy az LHC megmutatja: valóban létezhetnek-e féregjáratok.
Mindenesetre a jövő fejlett társadalma a történelemkönyvből tudni fogja, mikor lépett üzembe a Nagy hadronütköztető gyűrű és ezt kihasználva megcélozhatja ezt az időpontot az időutazás lehetséges legtávolabbi állomásaként.
A legtöbb tudós - köztük olyanok is, akik egyébként hisznek az időutazás elvi lehetőségében - teljesen elveti az orosz matematikusok elméletét. Dr. Brian Cox, a Manchersteri egyetemről például azzal érvel, hogy a Földet évmilliárdok óta bombázó kozmikus sugárzás részecskéinek energia szintje nagyobb, mint amit az LHC-ban elő tudnak állítani, ezen az alapon tehát már rég köztünk kellene járkálniuk az időturistáknak.
Az általános vélekedés szerint az időutazás lehetetlen az ok-okozati összefüggéseket felborító időparadoxon miatt: egy időutazó például visszatérhetne a múltba és megölhetné saját nagyapját, ami azt eredményezné, hogy ő maga meg sem születne.
Rövidesen kiderül: az LHC a tervek szerint májusban indul.



