
Whitworth szerint a világegyetem nem más, mint információ feldolgozás által létrehozott virtuális valóság. Tanulmányában ezt a fura gondolatot ütközteti a modern fizika elveivel. Szerinte logikus lehetőség, hogy világ egy sokdimenziós téridő "képernyőn" futó információs szimuláció.
Úgy véli, ha a világ lényegében információból áll, akkor meg lehet alkotni a fizikusok által régóta keresett egységes elméletet, amely ellentmondások nélkül minden jelenséget megmagyaráz. Az információ elméletét.
Ez a megközelítés Whitworth szerint össze tudja békíteni a relativitás elméletet és a kvantumfizikát - az előző arról szól, hogyan hozza létre az információ feldolgozás a téridőt, a másik pedig arról, hogyan alkotja meg az energiát és az anyagot.
Ha a világ virtuális, nem számít már paradoxonnak a Nagy bumm (Big bang) sem, hiszen minden virtuális valóságot be kell bootolni indításkor. Whitworth azt írja, hogy a világegyetem kezdeteként feltételezett Nagy bumm elmélete egyébként ellentmond minden olyan feltételezésnek, miszerint a világegyetem valós, mert megkerül számos kérdést. Például azt, hogy mi volt az ősrobbanás előtt, vagy azt, hogy miért indult el az idő és miért van felső határa a sebességnek. Az új-zélandi tudós szerint a Nagy bumm elméletéből az következik, hogy a világegyetem függ valamitől és csak az a kérdés, hogy mitől.
A bizarr virtuális világ elméletet persze a tudósok többsége komolytalannak tartja, a fenti kérdésekre pedig a különböző elméletek, például a húrelmélet hívei úgy vélik, megfelelő magyarázattal szolgálnak.
aqui.la



