A napszél, amely felkorbácsolja központi csillagunk felületét, és a Földön túlhaladva az egész Naprendszert átjárja, valójában a Nap körüli elektromos töltésű gázból áll - jelentették be csillagászok.

A jelenség hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat, de az okokra csak most, a Hinode japán műhold megfigyeléseinek segítségével sikerült magyarázatot találnia a nemzetközi kutatócsoportnak, amely a Science című tudományos folyóiratban publikálta eredményeit.

"A Hinode (Napfelkelte) eddig nem tapasztalt nézőpontból láttatta a Nap dinamikáját" - mondta Jonathan Cirtain, au Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA Marshall Központjának csillagásza, a japán, európai és amerikai kutatókból álló csoport tagja.

A napszél valójában az elektromos töltésű gázok - főként hidrogén - áramlása, amely nagyjából 1,6 millió kilométer/órás sebességgel "fúj" a Naptól távolodó irányban. Hozzácsapódik a bolygók légköréhez, ezért a Földön például megrongálhatja a műholdakat, elektromos és kommunikációs hálózatokat bizonyos körülmények között. Ugyanakkor bolygónk mágneses mezője megvéd a Napból eredő erős "hurrikántól": buborékot hoz létre, amelyben a sztatikus vihar szabadon áramolhat.

A nap atmoszférájában (koronájában) fodrozódó, Hannes Alfven svéd fizikusról Alfven-hullámoknak nevezett erős mágneses hullámok irányítják a napszelet, energiát csillagunk felületéből nyerve.

A Hinode megmutatta, hogy két mechanizmus figyelhető meg a napszél kialakulásában. Az első erő a Nap felszínének mágneses mezőjében létrejövő változások által generált Alfven-hullámzás, amely központi csillagunk légkörének elektromos töltésű gázait lövi ki a Naprendszerbe.

A második jelenség a Nap kromoszférájában (a felszín és a korona közötti területben) kialakuló Alfven-hullámok ereje, amely a Hinode teleszkópjának megfigyelése szerint szintén eléggé erős a napszél kialakításához.

"Mostanáig az Alfven-hullámokat lehetetlen volt megfigyelni, mivel nem rendelkeztünk ehhez megfelelő eszközzel" - magyarázza Alexei Pevtsov, a NASA napfizikusa.

A Hinode-misszióban a NASA és az Európai Űrügynökség (EASA) is részt vett a Japán Űrügynökség (JAXA) vezetésével. A műhold három fő műszerrel rendelkezik: a világ legnagyobb napteleszkópjával, amely a csillag egyenlítőjénél figyeli meg az égitestet, egy röntgenteleszkóppal és egy ultraibolya színképelemző berendezéssel.

A napszél létezését nagyjából fél évszázada gyanítja a tudomány, de teljes bizonyosságot csak a múlt század hetvenes éveiben szerzett róla a tudomány.

(MTI)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.