
A Hold régóta velünk van: ha a Föld egész eddigi történetét 24 órának tekintjük, a Hold a 10. percben jött létre egy kozmikus ütközést követően a Földből kiszakadó olvadt kőzetből. Eleinte sokkal közelebbi pályán keringett, és jelentős ár-apály hatása volt a földi magmára, hozzájárult a földkéreg alakulásához.
A klímát ma is azzal befolyásolja a Hold, hogy az ár-apály hatással van az óceáni áramlatokra, így többek között - mint nemrég kiderült - az el Nino jelenségre is.
A Hold vonzása nélkül másképpen helyezkedne el az óceánok vize is - az egyenlítőnél alacsonyabb lenne a vízszint, a sarkoknál meg jóval magasabb. Ennél is fontosabb, hogy a Holdnak köszönhetően a Föld tengely körüli forgása stabil, ami stabilizálja a klímát is. A Mars például imbolyog, ezért a sarki jég néha az egyenlítőre került és elolvadt. A Hold nélkül sokkal több drámai klímaváltás történt volna.
Az, hogy a Földön viszonylag stabil a klíma, hozzájárult a fejlett, többsejtű életformák kialakulásához. Ellenkező esetben valószínűleg csak apró és ellenálló életformák maradtak volna fenn.
A Hold más módon is hatással volt az evolúcióra. A tengerek partközelben élő lakói alkalmazkodtak az ár-apályhoz, az emlősök szeme pedig érzékeny a holdfényre. Sok élőlény éjjel, a holdfényben aktív. Egészen más látásra lenne szükségük este, ha nem lenne a Hold.
Az ember látása egyébként érzékeny, akár a Tejút fényénél is tudunk dolgozni. Őseink a holdfényhez igazodtak vadászat, halászat és földművelés közben, nem véletlen, hogy a naptárak alapja a holdfény periodikus változása.
aqui.la



