
Everet azt mondta, ha egy eseménynek több lehetséges következménye van, akkor valójában mind megvalósul, az egyes variánsok más-más világvonalat hoznak létre. Ha például egy túl merész autóvezető a mi világunkban megússza a hősködést és elkerüli a balesetet, egy másik világban belehalhat, a harmadikban meg kórházba kerül, de túléli. A végtelen sok esemény variációi, "forgatókönyvei" a fák ágaiként szétváló végtelen sok világegyetemet szülnek.
Mindez elég hajmeresztőnek hangzik, a bizarr ötletet akkoriban a tudományos közösség elvetette, sőt kissé megmosolyogta. Az oxfordi csapat David Deutsch vezetésével (2. kép) azonban most valami hasonlón gondolkodott.
Szerintük a párhuzamos világok léte matematikai magyarázatot az a kvantumfizika meghökkentő jelenségeire, mindenekelőtt a bizonytalanságra.
A kvantum mechanika szerint a részecske fizikában mindennek bizonytalan az állapota, amíg meg nem figyelik. A konkrét megfigyelésig csak azt tudhatjuk az egyes részecskékről, hogy különböző valószínűségekkel különböző állapotokban, vagy akár különböző helyeken lehetnek. Eszerint maga a megfigyelés "rögzíti" a valóság egyik lehetséges változatát, valahogy úgy, ahogy egy pörgő pénzérméről sem tudhatjuk, hogy fej lesz vagy írás, amíg meg nem állítjuk.
A meg nem figyelt részecskék bizonytalanságokkal, valószínűségekkel írhatók csak le. David Deutsch csapata matematikai módszerekkel levezette, hogy a párhuzamos világok szétágazása lehet a magyarázat a kvantum fizika bizonytalan jelenségeire.
A New Scientist című folyóiratban Andy Albrecht, a Kaliforniai egyetem fizikusa úgy kommentálta az elméletet, hogy az "a tudomány történelmének egyik legfontosabb fejleménye".
aqui.la



