
Ralph Haygood szerint a "természetes szelekció, vagyis az a folyamat, amelynek révén a túlélést és a szaporodást elősegítő genetikai változások elterjednek a fajokon belül, hatott számos olyan gén szabályozására, amelynek szerepe van az agy és központi idegrendszer, illetve a táplálkozás területén".
Haygood a vezető szerzője annak a tanulmánynak, amely vasárnap jelent meg a Nature Genetics című szakfolyóiratban. Az ő kutatócsoportja vizsgálta 6280 gén működésének szabályozását az ember, a csimpánz és a rézuszmajom DNS-ében. (A rézuszmajom szintén főemlős, de távolabb áll az embertől, mint a csimpánz: génjeinek "csak" 88 %-a azonos az emberével.)
A kutatók szerint az evolúció pont a gének szabályozásánál végzi el a "finomhangolást". Ezek a kis eltérések drámai különbségekhez vezetnek például az agy teljesítményében.
Az, hogy a nagyon hasonló gén készlet mellett a gének szabályozása okozhatja az eltéréseket, nem új gondolat. Már 1975-ben felmerült, amikor Mary-Claire King és Allan Wilson először vetette fel, hogy az ember és a csimpánz génkészlete 99 %-ban azonos. A Duke egyetem kutatói azonban elsőként vetették össze a genom, vagyis a teljes génkészlet esetében a különböző fajok gén szabályozásának evolúcióját. Ezt a munkát 2005, a rézuszmajom genomjának leírása előtt el sem lehetett végezni, mert szükség volt egy harmadik "közeli rokon" génkészletének ismeretére az összehasonlításhoz.
A "finomhangolás" jelentőségét jól mutatja a táplálkozás. Azok a biokémiai folyamatok, amelyekkel a sejtek feldolgozzák a táplálékot és energiát nyernek belőle, lényegében azonosak csaknem minden állat esetében. Az, hogy hogyan tudják hasznosítani a különböző cukorfajtákat és összetett szénhidrátokat, már a "finomhangoláson" múlik. A csimpánzok például főleg gyümölcsökkel táplálkoznak, egyszerű cukrokat dolgoznak fel, míg az emberek táplálkozása a kezdetektől sokkal változatosabb, ugyanis olyan összetett szénhidrátokat is fel tudnak dolgozni, amelyeket a csimpánzok egyszerűen nem is tudnának megemészteni.
aqui.la



