
Az olvadásból származó vízmennyiség jelenleg mintegy 417 ezer köbkilométer jégnek felel meg évente, ami hozzávetőleg az Erie-tó, az észak-amerikai Nagy-tavak egyike vízmennyiségét teszi ki. Ez a mennyiség évente 12,5 ezer köbkilométerrel nő. A grönlandi jégolvadás ezzel szemben csupán 28 százalékkal részesedik az óceánok szintjének emelkedéséből, míg az Antarktisz hozzájárulása mintegy 12 százalék.
A grönlandi jégtáblák olvadásának üteme várhatóan a XXI. század végéig nem éri el azt az arányt, amelyet a gleccserek és a jégtakarók képviselnek az óceánok vízszintjének emelkedésében.
Az alaszkai Columbia gleccser, amely évente mintegy 3 köbkilométer vizet juttat el a Price William-öbölbe, jó példa erre a jelenségre - hangsúlyozta Robert Anderson, a tanulmány egyik társszerzője. A gleccser, amelynek a vastagsága helyenként 400 méterrel csökkent, 14,5 kilométert rövidült 1980 óta és várhatóan ugyanennyit csökken a következő két évtizedben.
A coloradói egyetem kutatócsoportjának számításai szerint a gleccserek olvadásának gyorsulása következtében az óceánok vízszintje 2100-ig 10,2-24,1 centiméterrel emelkedik. Ezek a számítások nem veszik figyelembe az óceánok vizének melegedését, ennek következtében a vízszintemelkedés a becslések kétszeresét is elérheti.
Az óceánok vízszintjének 30 centiméteres emelkedése azt jelentené, hogy a part 30 méterrel, sőt ennél többel visszahúzódik. Mintegy 100 millióan élnek a tengerszint felett 1 méternél kisebb magasságban - mutattak rá a tanulmány szerzői.
A kutatás célja az volt, hogy kimutassák: a közhiedelemmel ellentétben nem elsősorban a grönlandi és antarktiszi jégolvadás okozza ebben az évszázadban az óceánok vízszintemelkedését, hanem a gleccsereké.
(MTI)



