
Ezen kívül mérték izmaik aktivitását, azt az időt, amíg végtagjaik érintkeztek a szalaggal, illetve azt is, hogy mekkora erővel érintették a talajt. Az eredményeket összehasonlították a kísérletben részt vevő emberek vizsgálati adataival.
Az adatok szerint az emberek két lábon haladva negyedannyi energiát használtak, mint a majmok, amikor kézzel-lábbal próbáltak előrejutni. Az állatok között voltak egyéni különbségek, de átlagosan ugyanannyi energiára volt szükségük két lábon, mint négy végtagon.
A mérések alapján a lépések hossza és az izomtömeg határozta meg az energiafelhasználást, vagyis minél rövidebbek a lépések és minél nagyobb az izomtömege, annál energiaigényesebb a haladás.
A kutatók szerint igen érdekesek az egyéni különbségek, ugyanis volt csimpánz, amely kevesebb energiával haladt két lábon, a másiknak ugyanannyira volt szüksége, mint négykézláb, a harmadik pedig többet használt fel. "Ami meglepett bennünket, az a variációk gazdagsága, mert ha arról beszélünk, hogyan működik az evolúció, a variáció a választóvonal, nélküle nincs evolúció" - mondta David Raichlen, az arizonai egyetem professzora.
A kutatók szerint hasonló eltérések lehettek az ember és a majmok utolsó közös ősénél is, és aki a táplálék megszerzéséhez kevesebb energiát használt, az győzött.
(MTI)



