
2001-ben még 10 százalék alatt volt az összes válásból az idősebbeké, míg jelenleg 20 százalék fölött alakul. A hatvan-hatvanöt és a hetvenöt éves korban elválók száma is a duplájára nőtt, vagyis az élettapasztalat és az idősebb kor már nem garancia a stabil házasságra.
Insa Fooken professzor a Siegen-i Egyetem munkatársa szerint az elmúlt évtizedek társadalmi változásai kikezdték a házasság intézményét is. Ehhez tartozik, hogy a nők az emancipáció révén bátrabbá váltak, és a korábbiakkal ellentétben már nem hajlandóak szó nélkül tudomásul venni, ha rossz a házasságuk.
A késői válások kétharmadában a nők adják be a válókeresetet. A másik felet a teljes meglepődés és zavar jellemzi, mert a férjek általában úgy gondolják, hogy a kapcsolatuk zavartalan és harmonikus. Annak ellenére, hogy a nők a kezdeményezőbbek, inkább a férfiak azok, akik a válás körülményeit megteremtik. Ha a férj nyugdíjba megy, valóságos családi tűzfészek alakul ki. "Egy nyugdíjas felesége hirtelen kétszerannyi férjjel rendelkezik, és feleannyi konyhapénzzel", - mondja a professzor.
A férfiak hajlamosak arra is, hogy a "nyugállomány" fogalmát szó szerint vegyék, és mintegy kivonuljanak a társadalmi kapcsolatokból, miközben a feleségük az újrakezdésben érdekelt. Az asszony vendégségbe akar menni, színházba járni, miközben a férj csak nyugalmat szeretne. Amennyiben viszont a férfiak válnak aktívvá, az leginkább szexuális természetű, vagyis a frusztrált férj lecseréli idős feleségét a fiatal szeretőre. Ezen a területen is érezhető a változás: ugyanis az a tabu, amely szerint idősebb nők nem járhatnak fiatal férfival, megszűnőben van, - írja a Die Welt Online.
(MTI)



