
A tudósok szerint a mamutok alkonya valószínűleg több mint 60 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak korai szakaszában kezdődött. Ekkor az óriási emlősök elhagyták addigi lakóhelyüket, és nagy területen szóródtak szét, miközben létszámuk nem növekedett.
Ez oly mértékben gyengítette a populációt, hogy a jégkorszak utolsó szakaszában kialakult extrém körülményeket már nem élték túl. Az utolsó, kisebb mamutcsordákkal aztán az emberek végeztek - vélik a brit kutatók.
A mamutok eredetileg egy viszonylag kis területen éltek a Beringiának nevezett vidék keleti részén. Beringia alkotta az a szárazföldi hidat, amely összekötötte az észak-amerikai kontinenst Ázsiával.
A felmelegedés idején két tényező gátolta a mamutokat abban, hogy erről a vidékről tovább jussanak. Egyrészt a szárazföldi hidat elöntötte a víz, ami elvágta az utat nyugat felé, másrészt az erdők kiterjedtek északnak, így a sztyeppén lakó mamutoknak vissza kellett húzódniuk a fa nélküli, kisebb területekre.
A jégkorszakban a víz visszahúzódott, szabaddá vált az út nyugat felé.
Mintegy 60 ezer évvel ezelőtt indulhattak meg a mamutok Beringia nyugati részébe, ekkor vált ketté az eredetileg genetikailag egységes csoport, majd az egyik 43 ezer évvel ezelőtt eltűnt. Ez, valamint a mamutok "népsűrűségének" a csökkenése volt az a tényező, ami végső soron eldöntötte az óriások sorsát.
Mindez azt mutatja, hogy kihalásuk hosszú, komplex folyamat következménye volt, és nem egyetlen tényező, a klímaváltozás, vagy vadászat felelős a mamutok pusztulásáért - írja a wissenschaft.de német tudományos portál.
(MTI)



