
Normális körülmények között szét kellene oszlania, és a sejtek minden irányba sugároznák, így elveszítené intenzitását. A következmény egy fényerősségét vesztett és életlen kép lenne, de szerencsére nem ez történik. Hogy miért nem, arra találtak most választ a német neuropszichológusok és fizikusok. Az úgynevezett Müller - sejteknek köszönhetjük, hogy élesen látunk, ezek ugyanis piciny üvegszálas kábelként működnek, és továbbítják a fényt.
A Müller-sejtek milliói a mostani felfedezés szerint a retina egyik oldalán összegyűjtik a fényt, elvezetik a többi sejt mellett, és közvetlenül a hátsó, érzékelő sejtekhez juttatják. A felfedezés olyan jelentős, hogy át kell írni a tankönyveket, véli több szakértő. Eddig a Müller - sejtekről azt hitték, hogy csak támogató feladatuk van, vagy még ennyi sem. Ezzel szemben a sejtek képesek arra, hogy a megfelelő helyre juttassák a fényt. A kis biológiai csoda képes egy sarkon is bekanyarítani a fényt - mondta Andreas Reichenbach, a kutatócsoport vezetője.
A Die Welt online kiadása szerint a felfedezés nem csak az emberi szemre vonatkozik, érvényes az összes gerinces esetében is.
(MTI)



