
Az újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az űrutazás alapvetően nem változtatott a világnézetén, de optimistábbá vált. Nagy hatással volt rá, hogy láthatta a világűr feketeségét és a Föld gyönyörű kékségét, a napfelkeltét és a napnyugtát naponta 16 alkalommal.
Amikor arról kérdezték, osztja-e Stephen Hawking nézetét, hogy az emberiségnek fel kell készülnie más bolygók benépesítésére, szerényen azt mondta, ő csak egy mérnök. A távlatos víziókkal, a bonyolult filozófiával az olyan géniuszoknak kell foglalkozniuk, mint Hawking.
Elmondta, hogy nem látott UFO-kat, de látott olyan jelenségeket, amelyekre nem tudta a magyarázatot. Ilyenek voltak például azok a csillagként pislákoló, szentjánosbogarakra emlékeztető látványos jelenségek, amelyekről egy idő után kiderült: a hordozó rakétáról leváló festék- és fémdarabkák, amelyek csillognak a napfényben.
Azt is megkérdezték a magyar származású űrturistától: a Microsoft egyik volt vezető fejlesztőjeként miként élte meg, hogy a nemzetközi űrállomáson linuxos informatikai rendszer működik. Simonyi hangsúlyozta, hogy az űrállomáson számos alrendszer található és van közöttük windowsos is. Ami inkább zavarta az az, hogy rájött, az állomáson működő alkalmazások lehetnének jobbak is. Mint mondta, bebizonyosodott, hogy bármilyen operációs rendszerre lehet rossz programot írni.
A következő űrturistának azt üzeni, feltétlenül vágjon bele. Simonyi elmondta, hogy valószínűleg könyvet ír élményeiről, ennek jelentős része már olvasható a blogjában, csak könyvvé kell szerkeszteni. Éppen csak az űrben töltött napokról nem írt eddig részletesen, akkor csak rövid bejegyzésekre futotta az idejéből.
Elmondta, lényegében ugyanúgy telt egy napja az űrállomáson, mint a Földön. Reggel felkelt, megmosakodott, majd dolgozott egész nap, hogy aztán este fáradtan lefeküdjön aludni.
A mi a fáradtságot illeti, Simonyi ülve tartotta a sajtótájékoztatót. Bizonyára még most is kissé szokatlan számára a földi gravitáció. Csak egyszer állt fel, amikor Farkas Berci üdvözölte és formálisan befogadta a világűrt megjárt űrhajósok klubjába.
A Vöröskereszt székházában Simonyi átadta a gyerekeknek azt a három rajzot, amelyet tőlük kapott és felvitt magával a világűrbe.
Nem lennénk Magyarországon, ha egy ilyen eseményt botrány nélkül meg lehetne tartani. Szerencsére Simonyi nem szembesült ezzel, mert még érkezése előtt kivezették a rendőrök azt az idősebb nőt és csokornyakkendős középkorú férfi kísérőjét, akik meghívó nélkül, az utcáról pofátlankodtak be a gyerekeknek fenntartott helyre és a rendezők felszólítására csak fenyegetőzésekkel válaszoltak.
A sajtótájékoztató előtt Sólyom László köztársasági elnök - a miniszterelnök előterjesztésére - a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozta Charles Simonyinak Magyarország és a magyarság hírnevének öregbítése, nemzetközi tekintélyének növelése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként.
aqui.la



