
Az eredeti, 1962-ben végzett kutatás alapötlete onnan fakadt, hogy a fenti tünetek nagyon hasonlítanak az LSD hatásaihoz, így ha alkoholbetegek ezt a kábítószert fogyasztják, talán sikerült "provokálni" a rohamot és leszoknak - így a beteg nem feltétlenül jut el abba a stádiumba, amikor már komoly tünetei vannak alkoholbetegségének.
Bár a Dr. Humphry Osmond által Saskatchewanban vezetett kutatások kedvezőnek tűnő eredményeket hoztak, kísérleteiket nem tudták megismételni, és a pszichiáter amúgy is ellentmondásos személyisége miatt ezek az eredmények feledésbe merültek.
Dr. Dyck szerint azonban van valami logika abban, amit Osmondék csináltak. "Az LSD egy olyan belső utazáshoz segítette hozzá a betegeket, ami lehetővé tette, hogy meggyógyítsák saját magukat. Beszéltem a kísérlet résztvevőivel, és van köztük olyan, aki negyven év után sem iszik" - mondta Dyck.
Az eredeti eredmények szerint a betegek 65 százaléka másfél évig nem ivott az egyszeri LSD-kezelés után - szemben a hagyományos csoportterápiával, ahol átlagosan 25 százalék válik absztinenssé. Bár a legtöbb droggal végeznek kutatásokat, az LSD idáig egyfajta "tiltólistán" volt, bár az amerikai hatóságok nemrég engedélyezték a Harvard Egyetem kutatóinak, hogy LSD-vel kísérletezzenek. "Úgy gondolom, hogy akkor ott Saskatchewanban valami jó dolog történt, jó lenne feltérképezni a pontos hatásokat" - mondta Dyck.



