
A hangjuk kis mennyiségben leginkább a tibeti szerzetesek dúdolásához hasonlatos, a sivatagban viszont akár bömbölésig is fokozódhat. A CRNS tudósai Marokkó délkeleti részén fedezték fel a jelenséget, félhold alakú, egyforma méretű dűnék vizsgálata közben.
Poggyászukban hazavittek egy kis adagot a homokból, hogy laboratóriumi körülmények közt is ellenőrizhessék, vajon tényleg a szemek lavinaszerű görgése produkálja-e a hangot. Haladás közben a homokszemcsék egy sorozat ingást, lengést szenvednek el, olyan hanghullámot képezve, mely a mozgás sebességéhez igazodik. Ez azonban nem magyarázza meg az erősségét, mely akár egy autóriasztóéval is vetekszik.
Douady és csapata úgy véli, ez az összes kis szemcse szinkronizációja miatt alakul ki, amiben fontos szerepet játszik a homok formája, nedvességtartalma és a "patinája" is.



