
Nicholas Mulcahy és Josep Call, a lipcsei Max Planc intézet antropológusai a Science pénteki számában közölt tanulmányban ismertették új tudományos hipotézisüket, amelyet bonobókkal és orángutánokkal végzett laboratóriumi kísérleteik igazolni látszanak. Kiderült, hogy az első sikeres tapasztalatot az állatok megjegyzik, s a következő hasonló esetben számítanak a helyzet megismétlődésére.
A kísérleti alanykényt kiválasztott emberszabású majmoknak első alkalommal egy laboratóriumi teremben szőlőfürtöket és néhány eszközt, köztük botokat mutattak. Az állatok a legalkalmasabb szerszámot, a botot választották, és sikerült is megszerezniük a magasra felfüggesztett szőlőfürtöket.
Az első próba után 1-14 óra múlva ismét a "szőlős" terem felé kalauzolták őket, s a csoport tagjainak többsége az ismerős helyszínhez közeledve botokat gyűjtöttl az újabb csemege reményében. A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy a majmok felidézték a tapasztalatot.
A lipcsei tudósok ebből arra következtetnek, hogy az anticipáció, bizonyos jövőbeli akciókkal való szembesülésre való felkészülési képesség feltehetően nem kizárólag emberi tulajdonság. Valószínűleg legalább 14 millió évvel ezelőtt fejlődött ki, abban a korszakban, amikor a bonobók, orángutánok és a későbbi homo sapiens közös ősei még együtt éltek.
Az anticipáció primitív jelei egyébként az állatvilág más fajainál is megfigyelhetők.
A Science online újságja, a ScienceExpress például egyik cikkében leírja, hogy a floridai bozótszajkó (Aphelocoma coerulescens) mindig gondosan körülnéz, mielőtt elraktározásra szánt élelmét valahol eldugja. Ha közben egy idegen, erősebb madárfajhoz tartozó egyed jelenlétét észleli, azonnal felhagy a bespájzolással, és más rejtekhelyet keres. Viszont nem zavartatja magát, ha saját fajtársa is tanúja a jelenetnek.
A jelenségről beszámoló cambridge-i kutatók szerint a bozótszajka megpróbálja elejét venni, hogy egy idegen szárnyas eltulajdoníthassa a félrerakott élelmet, és emlékszik arra, milyen madár volt ott az élelem elraktározásakor.
.hanna



