
A svájci Tages Anzeiger a nevezetes születésnap alkalmából interjút készített a világhírű kémikussal. Hofmann, több mint száz tudományos értekezés szerzője, az "LSD - rettenetes gyermekem" című könyvében mesélte el a felfedezés történetét.
A Sandoz svájci gyógyszergyártó kutatójaként 1943-ban egy véletlen "baleset" nyomán ismerte fel a az anyarozs alapú lizergsav egyik szintetikus úton előállított származékának (Lizergsav-dietil-amid) pszichodelikus hatását. Kísérletezés közben az LSD-25 vegyület egy cseppje a kézfejére esett, amitől Hofmannt szédülés, testetlen boldogságérzés, és látomások kerítették hatalmukba. Három nappal később, most már szándékosan, megkóstolta a szert és ugyanezt a hatást tapasztalta. E reakciókat az LSD igen parányi mennyisége is képes kiváltani.
- Az "én" eltűnt és átadta helyét egy misztikus állapotnak, amelyben az ég és föld összeolvad, s az ember az univerzum szerves részének érzi magát, új tudatállapotba kerül - magyarázta el az interjúban Hofmann.
A Sandoz 1947-től kezdte gyártani az LSD-t pirulás és ampullás kiszerelésben, a készítményt elsősorban a pszichiátriákon használták olyan súlyos betegek kezelésére, akik semmilyen gyógyszerre nem reagáltak.
De igazi népszerűségre a 60-as évek hippivilágában tett szert. A csodadrog kiváltotta hallucinációs élmények számos különleges zenei alkotást ihlettek, az LSD betűkódját rejti például a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds című dala. Amikor kábítószerként tömegesen kezdték fogyasztani, az Egyesült Államokban betiltották.
Ma a világon mindenütt tabunak számít, a gyógyászatban sem használják. Sok rangos amerikai és európai kutató azonban Hofmann-nal együtt azon az állásponton van, hogy enyhíteni kellene az LSD-t sújtó tilalmat elsősorban a kutatás és a terápiás alkalmazás területén.
A svájci tudós szerint az LSD fontos szerepet tölthet be az elviselhetetlen fájdalmak enyhítésében olyan haldoklók esetében, akiknél már a morfium sem hat.
.hanna



