
A Nature brit tudományos folyóirat online oldalán vasárnap közzétett beszámoló szerint Michael Hofreiter, a leipzigi Max Planck Intézet munkatársa és kollegái egy új eljárás segítségével használható örökítő anyagot (DNS-t) vontak ki egy gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) csontjából származó, mindössze 200 milligrammnyi mintából, ami a nyáron is fagyott szibériai talajból került elő.
A tudóscsapat az úgynevezett PCR gyorsító technika révén jutott a mitokondriális (anyai ágon továbbadott) örökítőanyaghoz, amely módot adott annak meghatározására, hogy a kipusztult állat mai leszármazottai, az indiai és az afrikai elefánt, a törzsfejlődési fa mely szakaszán, mikor ágaztak le a közös ősből.
A Mammuthus primigenius genom (teljes génállomány) meghatározó elemének megfejtése egyértelművé tette, hogy az ősállathoz közelebb áll a kisebb testű indiai elefánt, noha külső megjelenésében a tekintélyes agyarral bíró afrikai elefánt nagyobb hasonlóságot mutat a mamuttal.
A két faj közötti különbség minimális, az afrikai elefánt azonban 6 millió éve ágazott el a közös őstől, míg az indiai elefánt csak mintegy 440 000 évvel ezelőtt.
Meglepő egybeesés, hogy ugyanebben az időszakban kezdődött a közös rokonra visszavezethető ember, gorilla és csimpánz faj kialakulása is.
A gyapjas mamutok a maguk idejében Európa, Ázsia és Észak-Amerika nagy területeit népesítették be hosszú ideig, de a leletek tanúsága szerint az utolsó jégkorszak végére, 11 000 évvel ezelőtt végképp kipusztultak.
A hideggel szemben dús szőrzettel védekező állatok nem tudtak ellenállni az általános felmelegedésnek és az ember megjelenésének. Az egykori vadászok számos barlangrajzon örökítették meg a gyapjas mamut képét.
.hanna



