
Joan Silk, a kaliforniai UCLA egyetem antropológusa és munkatársai a Nature brit szakfolyóirat e heti számában közölt cikkükben összegezték csimpánzokkal folytatott vizsgálódásaik következtetését. Azt tapasztalták, hogy a csimpánzok nem törődnek társaik javával, s ebben élesen elütnek az embertől (legalábbis annak legjobb egyedeitől), aki baj esetén önként ad vért másoknak, vagy hátrányokat is önként vállal saját közösségéért.
A Nature-ben ismertetett vizsgálatban nem követeltek kivételes önfeláldozást a kísérleti alanyoktól. Állatkertben közösen nevelt csimpánzokat helyeztek el kettesével el egy ablakos fallal kettéválasztott ketrec két felében. A közös falon felszerelt kétkarú automata oldalán lakó majom dönthette el, hogy a választékból kiszemelt csemegét a maga felére, vagy szomszédja ketrecébe irányítja a megfelelő kar meghúzásával. A vizsgálat során egyik párnál sem volt példa arra, hogy a döntéshelyzetben lévő csimpánz ne magát jutalmazta volna a nassolnivalóval. Még akkor sem juttatott a másiknak ennivalót, amikor ő már alaposan megtömte a hasát.
A tudósok szerint ez a fajta önzés azért említésre méltó, mert a csimpánzok, az emberi közösségekhez hasonlóan képesek egybehangolt akciók végrehajtására. Az együttélő csoportok például közösen vadásznak, és osztoznak a zsákmányon.
Az amerikai tudósok szerint a kísérlet azt igazolta, hogy legközelebbi rokonunk nem rendelkezik az egyenlő osztozkodás fogalmával, sőt nem foglalkoztatja társa jólétének problémája (amire persze a nála jóval fejlettebb homo sapiens körében is akad példa).
Az esetleíráskor Silk és munkatársai mindazonáltal nem zárták ki azt a feltételezést, hogy a csimpánzok esetleg nem fogták fel, hogy társukat is segíthetnék. Ki tudja...
.hanna



